(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "A Tündérlaki lányok"

^O^y t^J^i-ca- 



HELTAI JENŐ . 

A TÜNDÉRLAKI 
LÁNYOK ■ 



w* 




FBANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA, BUDAPEST 



FBANKUN-TÁRSUUT NYOMDÁJA, 




A TUNDERLAKI LANTOK. 



1. 



A Tündérlaki lányok hárman voltak. Kettő 
közülök tisztességes volt, a harmadik nem. 
A két tisztességest Ellának és Irénnek hívták, 
az egy nem tisztességest Putyinak. Ez nem 
is volt színésznő, csak olyan show-girl, ma- 
gyarul látványossági kisasszony és mint ilyen, 
erkölcstelen életet élt. Ugyanis volt egyetlen- 
egy nagyon gazdag barátja, aki eltartotta, 
nagy lakást rendezett be neki, pénzzel és 
ékszerekkel tömte és agyba-főbe ruházta. 

Ella és Irén ott laktak Putyinál, tőle kap- 
tak ruhát, kalapot, ékszert, pénzt, mert Putyi 
jó testvér volt és nagyra becsülte húgaiban 
azt, hogy tisztességesek. Ella és Irén is büsz- 
kék voltak arra, hogy ők tisztességes leányok, 
akiknek semmit sem kell cserébe adniok a 
lakásért, a selyemharisnyáért, a tollas kala- 
pokért és a lakkcipőórt. 

1* 



Ellának azonkívül külön oka is volt még a 
büszkélkedésre. Tanítónőnek készült és ok- 
levele már a zsebében volt, éppen csak a 
kinevezést várta még. A kinevezés azonban 
késett, noha az ügyben a báró — a Putyi 
bárója — maga is leereszkedett néhány tó- 
városi bizottsági taghoz, tanácsnokhoz, sőt 
a polgármesterhez is. 

Ezzel szemben Irén álmatag nő volt, akinek 
a házasság volt az egyetlen vágya. Férjhez 
menni, tisztességesen, becsületesen, mint más 
rendes polgári nők, háromszobás lakásban sa- 
játkezűleg főzni és a mindenessel veszekedni, 
ah, ah, és harmadszor is ah, ezért rajongott, 
ennek az álomnak élt, türelmetlenül várva a 
megváltó férfit, a megváltó férjet. 

És vártak. Együtt vártak mind a hárman. 

Ella a kinevezést, Irén a férjet, Putyi pedig 
azt, hogy húgainak az álmai teljesüljenek. 

2. 

Egy szép napon Ella ragyogó arccal jött haza. 

— Barátom, — mondta Putyinak — azt 
hiszem, hogy most mégis csak kineveznek. Az 
az úr, akitől a kinevezésem függ, megüzente 
nekem, hogy ma délután látogassam meg. 

— No valahára! — mondta Putyi. 



— A te szerencséd legalább úton van már — 
mondta Irén és sóhajtva tette hozzá : 

— De hol késik az enyém? 

Ezen egy kicsit elméláztak mind a hárman. 

— Már látom, — szólt Putyi — hogy 
nekem kell a dologba beleavatkoznom. Ma- 
gadtól sohasem fogsz férjhez menni. Sokkal 
gyámoltalanabb vagy. Majd én adlak férjhez. 

— Óh, ha te akarnád . . . neked minden 
sikerül, — mondta Irén lelkesedve. 

Putyi meghatottan nézett Irénre : 

— Butaság volt, hogy eló'bb nem gondol- 
tunk rá. A magadfajta szegény leány hiába 
vár a mesebeli hercegre. A mai világban a 
pénz beszél. A leventék nem mernek hozzád 
közeledni, mert azt hiszik, hogy egy garasod 
sincs. De a leventék csalódnak. A jelen pil- 
lanatban elhatároztam, hogy adok neked húsz- 
ezer korona hozományt. 

Irén a boldogságtól nem bírt szóhoz jutni. 

— Húszezer korona ! , . . — mondta nagy- 
sokára. 

— Te vagy a legjobb testvér! — mondta 
Ella elérzékenyülve. 

— Igen, — mondta Putyi, maga is meg- 
hatottan — akármit mondtok, én jó lány 
vagyok. Ez a húszezer korona minden pén- 
zem. De odaadom neked. 



Ella még színház előtt visszajött attól a 
bizonyos úrtól, akitói a kinevezése függött. 
Kissé lehangolt volt. 

■ — Baj van? — kérdezte Putyi aggódva. 

— Körülbelül — mondta Ella. 

— Mi történt? 

— C sekélység ... A dolog rendben volna, 
nyomban kineveznének, de az a bácsi erősen 
hangsúlyozta, hogy nem teszi meg ingyen. 

— Pénzt akar? 

— Óh dehogy. Hanem úgy látszik, meg- 
tetszettem neki és . . . 

-Úgy! 

Putyi elgondolkozott. Irén is. Ella hallgatott. 

— Mit mondtál neki? — kérdezte kis szü- 
net után Putyi. 

— Hát mit mondtam volna neki? — pat- 
tant föl sértődötten Ella. — Nem képzeled, 
hogy szóba állok, szóba állhatok ilyen em- 
berrel. Ismered elveimet és . . . 

— Kérlek, kérlek, — vágott közbe ijedten 
Putyi — ne érts félre. Tudom, hogy tisztes- 
séges lány vagy ... De hát mégis . . . hogy 
végződött a dolog? 

— Elmentem. Faképnél hagytam. Meg- 
mondtam neki, hogy akár sohse nevezzen ki. 



Mert én inkább meghalok, semhogy a becsület 
útjáról letérjek. 

— Jól mondtad, — helyeselt Irén. 

— Kitűnően, — hagyta helyben Putyi. — 
És ő . . . ő mit szólt? 

— Azt mondta, hogy ez nevetséges, gondol- 
jam meg a dolgot, mert végre is a j övömről van 
szó és segíteni szeretne rajtam. Azt mondta, 
hogy jöjjek el holnap újra . . . Erre azt felel- 
tem, hogy többé be nem teszem lábamat a 
szobájába és sírva távoztam. Útközben azon- 
ban meggondoltam a dolgot, mert mégis kár 
lenne ezt a kitűnő alkalmat elszalasztani . . . 

— Hogyne! — mondta Irén. 

— Persze! — mondta Putyi. 

— Tehát az jutott eszembe, hogy volna 
esetleg egy megoldás . . . 

— Miféle megoldás? — kérdezte Putyi. 

— Ha valaki elmenne ehhez az emberhez 
és megmagyarázná neki, hogy ilyesmit tőlem 
nem lehet követelni. Ha valaki a szivére 
beszélne, hogy viselkedjen egyszer úri módon 
és ne zsaroljon . . . 

— Jó, de ki menjen el? — kérdezte Irén. 

— Putyi . . . Neki neve is van, tud be- 
szélni is, imponálni is . . . — mondta Ella 
kissé bizonytalanul. 

Putyi elsápadt : 



— Én menjek el? 

— Miért ne? — mondta Ella most már 
bátrabban. — Ez nem olyan nagy áldozat 
Ennyit megtehetsz a testvérednek. Fogadni 
mernék, hogy csak egy szavadba kerül és a 
kinevezésem megvan. 

Putyi Irénre nézett, mintha tőle várna egy 
tiltakozó szót. De Irén azt mondta : 

— Te olyan jó lány vagy Putyi . . . Eólam 
már gondoskodtál. A szegény Elláért is kell 
tenned valamit . . . 

— És . . . és . . . ha az az úr nekem sem 
akarja megtenni . . . ingyen . . .? — mondta 
Putyi keservesen. 

A két lány összemosolygott, azután egy- 
szerre mondta : 

— Ugyan Putyi ! 

4. 

Ella kinevezése úgylátszik meghozta Irén 
szerencséjét is. 

Egy fó'városi tanító, Ellának egyik kollegája 
kezdett hozzájuk járni és beleszeretett Irénbe. 
Irén sem idegenkedett az ifjútól, akinek sze- 
relme rohamosan fokozódott, amikor meg- 
tudta, hogy húszezer koronával áll szemközt. 

Ella bíztatta : 

— Kérje meg a húgom kezét Putyitól. 



— Hogyan ? . . . Tőle kell ? . . . 

— Igen. Ö a család feje. Tőle kapja Irén 
a húszezer korona hozományt. 

A tanító egy kissé elzöldült : 

— Igen? 

— Igen. Miért? 

— Mert . . , mert ez kissé kellemetlen. Ne 
értsen félre, én nagyra becsülöm az ön tisztelt 
nénjéc, Putyi kisasszonyt ... de ... de ... én 
roppant érzékeny lélek vagyok . . . 

Ella hűvösen nézte végig a tanítót : 

— Badar beszéd!... Irén jóravaló lány, maga 
jóravaló ember, ketten együtt boldogok lesznek. 
Egyébről itt nem lehet szó és kár minden pil- 
lanatért, amellyel boldogságukat elodázza . . . 

A tanító dadogott valamit, de azután be- 
látta, hogy józanság a boldogulás talpköve. 
Fölvette dicsőségesen uralkodó királyunkról, 
I. Ferenc Józsefről elnevezett kabátját és 
megkérte Irén kezét. 

Putyi csaknem sírt a boldogságtól és egy 
anya szeretetével adta rájuk az áldást. 

A jegyesek nagyon boldogok voltak. A ta- 
nító úr mindennap megjelent menyasszonyá- 
nál. Mindennap kitűnő ozsonnát kapott és a 
báró szivarjait és cigarettáit szívta. Azon- 
ban — mint ő maga is mondta — roppant 
érzékeny lélek volt. 



10 



— Nem szeretem az ilyen dolgokat, — 
mondta akárhányszor Irénnek — és ha volna 
mód arra, hogy visszautasítsam a hozományt, 
megtenném . . . 

— Őrültség! — mondta Irén fölhábo- 
rodva. — Ennyi pénzt visszautasítani! . . . 

— De mégis . . . mégis . . . Tudod, a nénéd 
nagyon kitűnő lány, de mégis, első a tisztesség. 

— Az bizonyos, — mondta Irén erős meg- 
győződéssel. 

— És ha egyszer férj és feleség leszünk . . . 

— Akkor? 

— Ne vedd rossz néven, szivecském, de 
nem fogunk vele érintkezni . . . 

— Ahogy parancsolod drágám, — mondta 
Irén engedelmesen és boldogan nézett vő- 
legényére. 

5. 

A Tündérlaki lányok — mint már mon- 
dottam — hárman voltak. Kettő közülök tisz- 
tességes volt, a harmadik nem. 




OKOS TEKKA. 



I. 



Okos Terka, kezdetben csak Terka volt, 
minden nélkül. Okos csak akkor lett, amikor 
kikerült a sziniiskolából, ahol is két évig 
mindenféle Mancik és Gitták társaságában 
hallgatta az operetté-tanszakot. Mindezek a 
Mancik és Gitták akkor már javában álmo- 
doztak a mesék hercegéről, aki gyöngyvirágos 
fehér automobilon jön értük, hogy elvigye 
őket a boldogság országába ; fehér automo- 
bilon, amelybe nyolcvan lóerő van befogva. 
Terka nem álmodozott semmiről és itt kez- 
dett okos lenni, anélkül, hogy maga is tudott 
volna róla. Mert a hercegek eljöttek ugyan 
a Mancikért és Gittákért, de a hercegek nem 
voltak hercegek és rövid idő múlva a Man- 
cikát és Gittákat visszaküldték a boldogság 
országából a házmesterlakásba. 

Ter kával semmi ilyesmi nem történt, mert 
egyáltalában nem állt szóba az urakkal. 



l c 2 



Az első férfi, aki a szivét megdobogtatta, egy 
szinházi ügynök volt és csak azzal dobogtatta 
meg, hogy végigcipelte kilenc szinház har- 
minchat emeletén, amíg szerződést birt neki 
szerezni. De a végén mégis csak sikerült a 
dolog, Terka leszerződött a Kültelki Színház- 
hoz és egyelőre 600 korona évi fizetést ka- 
pott, mint pót-segéd-helyettes-szubrett. Ebből 
az ügynöknek átnyújtott 60 koronát, mert 
nemcsak ő volt okos Terka, az ügynök is okos 
Ügynök volt. 

II. 

Terka tehát föllépett a Kültelki Színházban 
és itt, a kulisszák tövében, bontakozni kez- 
dett az okossága, mint valami hirtelen nyíló 
és magasba törő virág. 

— A Terka? Az egy okos lány! — mondta 
a színháznál mindenki. 

Mindezek után, tulajdonképen miért volt 
okos a Terka? 

Egyszerűen azért, mert minden csábításnak 
ellentállt. Nem kegyelmezett sem az igazgató- 
nak, sem a rendezőnek, sem a karmesternek, 
ridegen visszautasított mindenkit. Jöttek a 
színészek, édeseket súgtak a fülébe, de Terka 
kinevette őket. Jöttek a kritikusok és eskü- 
döztek : 



13 



— Primadonnát csinálunk magából! 

De Terka a fejét rázta. Ö belőle ne csi- 
náljon senki semmit . . . majd csinál ő maga, 
ha lehet. És jöttek szép bankfiúk, izgató 
nyakkend ó'kkel, jöttek kövér pénzemberek ta- 
karékpénztári könyvecskékkel és svábhegyi 
nyaralókkal, jöttek grófok ó'sökkel, huszár- 
tisztek bricseszben, sarkantyúsan, fekete ba- 
jusszal, jött mindenki és távozott min- 
denki. Lesajnálva, szégyenkezve, eredmény 
nélkül. 

Ilyenformán egyre növekedett azoknak a 
kara, akik Terka okosságát hirdették. Emel- 
lett azonban valami csöndes düh kezdte el- 
fogni az embereket, előbb csak a színház- 
ban, majd nagyobb területen is. Hogy mi a 
poklot akar az a Terka, mit kivét éles kedik, 
mit pózol? Hiszen szép, szép, ha az ember 
okos, de akármilyen okos, egyszer csak meg- 
jöhetne már az esze! 

Terka azonban senkivel és semmivel sem 
törődött. Ment a maga útján és büszke volt 
arra, hogy ő az okos Terka. 

III. 

Balgaság volna, ha e rövid dióhéj kereté- 
ben Terka egész szenzációs primadonna- car- 



14 



riéreját e] akarnám mesélni. Ugyanolyan bal- 
gaság volna azt hinni, hogy ama harminc 
esztendő alatt, amelyet Terka a színpadon 
töltött, egyetlenegyszer sem csapta meg a 
szerelem lehelete. Óh igen, bármennyire okos 
volt is, ez nem gátolhatta meg abban, hogy 
egyúttal Terka is legyen. Egyszer Terka is 
megszédült egy lírai költő szavaitól. 

De ez a szédülés csak pillanatokig tartott. 
A lírai költő ugyanis olyasvalamit akart tőle, 
amire addig még senki sem gondolt : el akarta 
venni feleségül. És lángoló színekkel ecsetelte 
azt a boldogságot, amelyet a családi élet 
nyújt az egymást megértő lelkeknek. Két 
kis dalos madár egy fészekben, — ezt mondta 
a lírai költő és Terkát, akivel még soha senki 
nem beszélt így, elandalította ez az ajánlat. 

Azonban — mondom — az elandalodás 
csak pillanatokig tartott. Mert időközben Ter- 
kának eszébe jutott, hogy a lírai költőnek 
szerelmén kívül, nincsen semmi pozitív va- 
gyona vagy jövedelme. Bármilyen rokonszen- 
ves volt tehát az ifjú, Okos Terka nyomban 
szerfölött aggasztónak látta ezt a légies házas- 
sági tervet és vérző szívvel, de erős kézzel ki- 
hajította az ifjút lakásából. 

Belül azonban egy kicsit szenvedett és éle- 
tében először érezte, hogy az okosság maga 



15 



még nem boldogít. De elhessegette magától 
ezt az érzést, amely sértődötten vonult ki 
szívéből és csak pár év múlva tért újra vissza 
oda. 

IV. 

Ezúttal komolyabb formája volt a dolog- 
nak. Akadt valaki, aki nem akarta feleségül 
venni, aki nem is vehette feleségül, mert há* 
zas ember volt, ellenben olyan meggyőző erő- 
vel szerette, hogy Terka a nyugtalanságtól, 
a tanácstalanságtól nem tudott mivé lenni. 
Ezúttal az ő szíve is megszólalt és Terka sze- 
retett volna akármit csinálni, csak azt nem, 
amit szeretett volna. Erősen imbolygott és 
sokat sírt, mindazonáltal ebből a megpróbál- 
tatásból is győztesen került ki. Mert ökölbe- 
szorította két kezét és addig ütögette az asz- 
talt és addig emlegette saját magának : 

— Én vagyok az okos Terka! Én vagyok 
az okos Terka! — amíg megint csak elhitte, 
hogy ő az okos Terka, aki azért okos, mivel 
nem hallgat férfiak szavára ; az okos Terka, 
akinek nem szabad egy szemernyit sem le- 
adnia közmondásos, históriai jelentőségű okos- 
ságából. 

És eltávolította közelségéből ezt az em- 
bert is, aki azután élete végéig boldogtalan 



16 



volt ós még abban sem talált vigasztalást, 
hogy felesége minden évben új gyermekkel 
ajándékozta meg. 

Ezúttal Terka is boldogtalan volt ós két- 
ségbeesésében, földúlt szívének minden fáj- 
dalmával elhatározta, hogy visszavonul a szin- 
padtól. 

V. 

Terka ekkor már túl volt az ifjúság első 
hajnalpirján. Még mindig okos volt, de már 
nem volt olyan fiatal. Hanem ekkor már ré- 
gen nagy nő volt, ünnepelt színésznő, aki ret- 
tenetes gázsit kapott, saját házában lakott, 
saját automobilján járt, saját ékszereit viselte, 
fölösleges pénzét és finom értékpapírjait pedig 
a bankban őriztette. 

Okos volt, mert pénzt szerzett és pénzt 
szerzett, hogy tovább is okos maradhasson. 
Tudta, hogy pénz nélkül a legtartósabb okos- 
ság sem tarthat sokáig, ennélfogva kizsarolt 
az igazgatókból mindent, ami kizsarolható 
volt, fukarkodott, spekulált, kihasznált min- 
denkit, anélkül, hogy cserébe bármit is adott 
volna. Legfölebb uzsorakamatra pénzt adott 
kölcsön saját direktorának, amikor az baj- 
ban volt. 

Hogy visszavonult a színpadtól, utoljára 



17 



még egyszer eret vágott az egész világon., 
Úgynevezett visszavonulási-ciklust rendezett, 
tizenkét legjobb szerepében búcsúzván el a 
közönségtől, fölemelt hely árak mellett. És 
amikor utolszor ereszkedett le a lába előtt a 
függöny, azzal a büszke tudattal távozott 
mindörökre a szinházból, hogy ime, sikerült 
e harminc esztendő alatt mindent elérnie, 
ami egy rövid földi élet keretében elérhető : 
hírt, dicsőséget, függetlenséget, vagyont és 
ráadásul — mely vívmány! — megmaradt 
szűzen, érintetlen hajadonnak. 

Az emberek időközben elnevezték Önző 
Terkának, Eideg Terkának, Érdek Terkának, 
Öreg Terkának, de ő tudta, hogy az em- 
bereknek nincs igazuk, neki van igaza, mert 
ő most is csak az, aki mindig volt : Okos 
Terka. 

VI. 

Terka még húsz évig élt zord visszavonult - 
ságban, távol a világtól, kis palotájában, 
nagy pénzei között, amelyekkel nem tudott 
mit csinálni. És magányos éjszakáin arra 
gondolt, hogy ezt a sok pénzt majdan, talán 
már nemsokára, szegény rokonok fogják örö- 
kölni, szegény rokonok, akiket soha sem lá- 
tott, akikhez semmi köze. 

A Tündérlaki lányok, % 



18 



Arra is gondolt, hogy soha életében senkit 
gem mert szeretni és hogy hálátlan volt azok- 
hoz, akik szerették. Arra gondolt, hogy egész 
életében józan és számító volt és hogy éppen 
ezért hiányzott életéből az a sok és szép 
izgató dolog, ami a könnyelműségből, a bátor- 
ságból fakad. Arra gondolt, hogy leélte éle- 
tét csókok, virágok ós őrültségek nélkül. Hogy 
elmegy a világból mint fonnyadt öreg leány, 
aki mögött nem maradnak gyöngéd emlé- 
kezések, szerető sajnálkozások. Ez a nagy 
okosság vége. 

És mielőtt meghalt, megparancsolta, hogy 
sírkövére csak ezt véssék : 

— Itt nyugszik Szamár Terka. 




AEABOK A FA ALATT. 



— A legtökéletesebb lény a datolya-em- 
ber! — szokta mondogatni egyik barátom, 
névszerint Májer Kúnó. — Az arab, az ős 
datolya-ember, a fa alatt fekszik, nézi a le- 
velek hátát és vár. Közben a datolya meg- 
érik és lepotyog az arab szájába. Az arab 
megétkezi. Aztán megint vár. Közben a má- 
sik datolya is egérik és az is lepotyog. Az 
arab azt is beétkezi és így él nyugodt és 
zavartalan harmóniában, önnön böleseségé- 
nek árnyékában. Ez az elmélkedő és szem- 
lélődő élet sok türelemmel és kevés mozgás- 
sal a Nirvána előkészítő tanfolyama, a. pa- 
radicsom előszobája. Én, azért élek jól, mert 
datolya-ember vagyok. 

Májer Kúnónak könnyű volt így beszélnie 
és a datolya-embert játszania. Nagyon gazdag 
volt, tehát nyugodtan fekhetett perzsa sző- 
nyeggel letakart alacsony pamlagán, mert 
ezalatt a bankban minden nap új meg új 

2* 



20 



kamatokat érlelt számára és ezek a kama- 
tok minden negyedévben pontosan az orrára 
potyogtak. A ház, amelyben lakott, az övé 
volt, a lakók mind neki fizették a házbért. 
Avagy adósak maradtak vele, mint például 
Korponai Péter, aki éppen Májer úr alatt 
lakott a földszinten. 

Korponai Péter a maga szempontjából szin- 
tén datolya-ember volt. Talán nem annyi 
joggal és fedezettel, mint Májer, de bizonyára 
több meggyőződéssel. Mert Májer csak egy 
adás-vevésben eltöltött élet alkonyán emel- 
kedett a datolya-elmélet magaslatára, Korpo- 
nai Péter ellenben született datolya-tehetség 
volt, aki egész életében nem csinált semmit, 
csak várta a jó szerencsét. Ö is a pamlagon 
feküdt, mint a feje fölött Májer úr, de neki 
nem voltak kamatai, sőt még állása sem. 
Minden vagyona egy találmány volt, amelyet 
nem bírt értékesíteni. Ebből élt. Ezt a ta- 
lálmányt sem ő találta ki, csak neki ad- 
ták át elhelyezés végett ; ő pedig bölcs óva- 
tossággal tartózkodott attól, hogy e talál- 
mány érdekében valamit cselekedjék, csak 
egyet is lépjen. Minek? Ha a találmány jó, 
majd csak akad valaki, aki jelentkezik érte, 
ha pedig nem jó, úgyis hasztalan minden 
mozgolódás. És legalább addig, amíg talál- 



Vl 



mányának nincs gazdája, mindig kap rá újabb 
«szervezési költségeket)) a szerencsés és re- 
ménykedő föltalálótól. 

Korponai Péter tehát évek óta a pamlagon 
feküdt és türelmesen várta a maga kis da- 
tolyáit, amelyek azonban sehogyan sem akar- 
tak megérni. Pedig ő már a lepotyogás sor- 
rendjét is megállapította : előbb egy kis kész- 
pénz, terjedelmes, tekintélyes készpénz, az- 
tán egy kis hivatal, nem sok munkával, bő- 
séges fizetéssel járó hivatal, végül egy kis 
feleség, gazdag feleség, szép, nagyon szép 
hozománnyal. Mindehhez egyszerre és köny- 
nyen hozzá lehetett volna jutni, ha nem is a 
leírt sorrendben. Csak Májer Ilkát kellett volna 
feleségül vennie. Vagyis még a házból sem 
kellett volna kimozdulnia, csak lehivatnia 
Májer urat és elkérni tőle egyetlen leányának 
a kezét. 

Ez a vállalat azonban nem sok remény- 
nyel bíztatta. Májer úrral inkább feszült 
viszonyban volt, mert a házbérfizetós körül 
állandó nézeteltérés mutatkozott kettőjük kö- 
zött. Ezt a nézeteltérést Májer úr az idők 
folyamán írásba is foglalta, hosszú és kes- 
keny papírlapra, amelyen felül nyomtatás, 
alul pedig okmánybélyeg volt. Ez okmány- 
bélyeg hatása alatt egy viharos napon vegyes 



22 



külsejű emberek jelentek meg Korponai la- 
kásán és a jelen volt bútorokat jobb ügy- 
höz méltó buzgalommal tologatták ki a szo- 
bából. Korponai addig várta fölülről az ál- 
dást, míg alulról kihúzták alóla a pamlagot. 
És ezzel vége volt az egész datolya-elmélet- 
nek, mert ugyan min nyugodhatott volna ez 
az elmélet, amikor Korponainak magának sem 
volt már mire lefeküdnie? Ahol nincs pamlag, 
ott vége a filozófiának is. 

Az ügyvéd - — alighanem már a halál kü- 
szöbén állt, vagy valami más nagy beteg- 
ségben szenvedett — a vándorló bútorokat 
látván, mégis valami szánalom félét igyeke- 
zett érezni. 

— Sajnálom, sajnálom, — mondta olyan 
hangon, amelyet a meghatottság zománcával 
próbált fölcifrázni, — de én nem segíthetek. 
Ezen csak egy ember segíthet. 

— Ki az? — kérdezte Korponai egyked- 
vűen. 

— Maga Májer Kúnó úr, a háztulajdonos. 
ö maga, személyesen. Ha fölfáradna hozzá, 
talán lehetne valamit csinálni. Ismerem, jó 
ember, nem mohó ember, szívesen váró em- 
ber. Ha ön egy pár jó szót szólna neki, azt 
hiszem, elhalaszt aná az árverést. 

Korponai vállat vont. Fölfáradni az eme- 



23 



létre? Mire való az egész? De azután, hogy 
a kedves bútorain végignézett és eszébe ju- 
tottak a fogadóba való költözködés minden 
borzalmai, mégis rászánta magát a kalandos 
kísérletre. Fölfáradt az emeletre a háziúrhoz, 
aki éppen leányával, a nagyon csinos Májer 
Ilkával theázott. 

— Mivel szolgálhatok? — kérdezte Májer 
úr eló'zékenyen. 

Korponai az öregre nézett, majd a leányra, 
aki diszkréten fölállt és távozni akart. Ilka 
nem azért volt háziúrnak a leánya, hogy ne 
tudja miról van szó. 

De Korponait az efféle csekélység nem iz- 
gatta. 

— Óh, kérem, kisasszony, nem titok, — 
mondta elegánsan. — Csekélység az egész . . . 
a bútoraimat ássák ki sírjukból a hiénák. . . 
a kedves papa szíves engedelmével . , . 

Májer úr nagyot nyelt. Azért jött ez ide, 
hogy szemtelenkedjék? 

— Kérem, Korponai úr, — mondta szi- 
gorúan — önt már másfél év óta van sze- 
rencsém lakómnak tisztelni, ám ön a fog- 
lalón kívül mindezideig semmiféle házbért nem 
szíveskedett fizetni . . . 

— Nem az én hibám, — mondta Kor- 
ponai. — Ön tudja, hogy van egy találmá- 



u 



nyom . . . Nincs keresményem, de van talál- 
mányom. 

— Tudom, de ön nem csinál vele semmit. 
Ön egyáltalában nem csinál semmit. Ön egész 
nap ki nem mozdul szobájából. A ház- 
mesterné, aki önre takarít, elmondta nekem, 
hogy ön egész nap a pamlagon fekszik és 
pipázik. 

— Ez a datolya-elmélet, — mondta Kor- 
ponai nagyon komolyan. — Az arab a fa 
alatt fekszik és várja, hogy az érett datolya 
a szájába potyogjon. Én is évek óta várom, 
de, úgy látszik, ez az éghajlat nem kedvez 
a déligyümölcsnek. Nincs szerencsém . . . no ! 

A szép Májer Ilka elnevette magát. 

— No lán>, papa, a te filozófiád! 

— Tessék? — kérdezte Korponai. 

— Úgy van, — mosolygott Májer úr. — 
A filozófiában, úgy látszik, testvérek vagyunk. 
A fa alatt fekvő arabot én is szeretem. Én 
is úgy rendeztem be életemet, hogy nem 
töró'döm semmivel. Napjaim a «lesz ami lesz» 
jegyében múlnak el. Ha megérik a datolya 
és lepotyog, jó, ha nem potyog le, úgyis jó. 

— Ezt mondom én is! 

— De nem mindenkinek sikerül a datolyát 
kivárnia. Nekem sikerült . . . Önnek úgy lát- 
szik, nem. 



25 



Korponai a homlokához kapott. Elnevette 
magát : 

— Köszönöm a szíves felvilágosítást . . . 
Most már mindent értek. 

— Mit? — csodálkozott Májer úr. 

— Azt, hogy én miért maradtam éhen. 
Ketten voltunk arabok egy fa alatt és ön, 
kedves Májer úr, közbefeküdt. Amíg én gya- 
nulatlanul vártam a földszinten, ön elhelyez- 
kedett az első emeleten. így aztán, ami le- 
potyogott, mind önnek jutott. A nekem szánt 
datolyát is ön kapta be . . . 

Korponai vette a kalapját. 

— Be fogja látni, kedves Májer úr, — 
szólt ünnepélyesen — hogy ezek után nem 
maradhatok az ön lakója. Megyek más fa 
alá. 

— Nem ; — mondta Májer úr — igaza 
van és kárpótlással tartozom önnek. Költöz- 
zék föl a második emeletre, akkor ön lesz 
közelebb a datolyához. 

De Korponai a fejét csóválta : 

— Nem . . . azt nem teszem. De ha igazán 
segíteni akar rajtam . . . 

Korponai nagyot nyelt. És Májer Ilkára 
nézett. Hogyan is van? Készpénz . . . hiva- 
tal . . . feleség ... ha nem is ebben a sor- 
rendben . . . 



— Nos? — türelmetlenkedett Májer úr. 

— Engedje meg, hogy itt maradjak . . . 
az ön lakásában. Ez már kipróbált hely. Ilka 
kisasszony is itt maradhatna. 

Májer úr nagyot nézett. Ilka kisasszony el- 
vörösödött. 

És Korponai ott maradt. 




MOZI-DKAMA. 



I. 



Gróf Vörösváry Agenor huszonöt éves volt 
és olyan életunt, mintha még csak tizen- 
nyolc éves lett volna. Abban a korban, amely- 
ben az élet a legtöbb és a legszebb jókkal 
kedveskedik az embernek, a fiatal gróf már 
nem tudott örülni. Foglalkozása nem volt, 
csak pénze, nem olvasott semmit, csak az 
újságot, azt is kínnal, a kártyát unta és az 
asszonyok ... no igen. Az asszonyokból ki- 
józanodott, holott tulajdonképen még nem 
is részegedett beléjük. Az élet ilyenformán 
a halálon kívül semmi újat sem adhatott 
neki. 

De mégis. Azon a nevezetes decemberi 
estén, amikor először kezdett az öngyilkos- 
sággal kacérkodni, egészen idegen és isme- 
retlen vidékre vetődött. Elmélyedve a halál 
izgató gondolatába, vakon ment mindig előre, 
mintha már most ki akarna vándorolni az 



életből. így jutott ki a külvárosba, mind 
piszkosabb és sötétebb utcákba. És így jutott 
egy neki teljesen ismeretlen intézmény, az 
Aranjuez-mozi elé. A mozi rikító ívlámpái, 
kék és vörös villamos körtéi és a kikiáltó 
recsegő' hangja fölrázták tépelődéséből. Meg- 
állt és értelmetlenül bámult a színes plaká- 
tokra, amelyek hangzatos címékkel hirdettek 
vérfagyasztó drámákat és nevettető jelenete- 
ket. Vágtató lovakat látott a plakátokon és 
alélt nőket, álarcos rablókat és titokzatos 
automobilokat. Gyerekek ácsorogtak a mozi 
előtt és cselédek, míg a kikiáltó fásultan, 
meggyőződés nélkül recsegte : 

— Folyvást, folyvást . . . 

Gróf Vörösváry Agenor még sohasem volt 
moziban. És most, ezen a szomorú estén, 
valami gyermekes vágyakozás kapta meg. Mi 
lehet odabent? Százezerszer elment már a 
hivalkodó mozipaloták előtt, sohasem kíván- 
kozott be. Észre sem vette, hogy vannak. 
De most, itt a sötét utcában, ez a vásári 
bódé rettenetesen csábította. Körülnézett, 
mintha azt kémlelné, látja-e valaki, ismerik-e, 
tudják-e, hogy most egy előkelő gróf eresz- 
kedik le a népies mulatsághoz? De az utcán 
alig lézengett pár ember, szürke, szegény, 
nem az ő fajtája. És megnyugodva, gyors 



29 



elhatározással a pénztárhoz lépett ós befize- 
tett a kis ablakon egy koronát. 

— Páholy, — mondta a pénztárosné. 

A kikiáltó kinyitott egy kis ajtót. Az ajtó 
recsegett, a kikiáltó recsegett és a gróf bent 
volt a sötét nézőtéren, ahol láthatatlan kezek 
lenyomták egy székbe. A grófnak épen csak 
annyi ideje volt, hogy elolvassa a vásznon 
lévő fölírást : «Dongagyártás Tirolban. (Ter- 
mészeti.)» Azután elkezdődött az eló'adás. 

II. 

A dongagyártás titkai nem érdekelték túl- 
ságosan a fiatal grófot. Megkönnyebbülve 
sóhajtott föl, amikor a képen a legutolsó 
dongát is meggyártották és a nézőtéren ki- 
gyúlt a világosság. Most látta, hogy egészen 
egyedül ül a terem legvégén, míg a te- 
rem túlsó végén pápaszemes, sovány és szo- 
morú szőke nő kalapál a kopott pianinón. 
Az egész nézőtéren nem ült tíz ember, a 
széksorok között pedig egy vöröshajú, szep- 
lős lány álldogált műsorokkal. A fiatal gróf- 
ban valami csalódás-féle ébredt. De a terem 
már megint elsötétült és a vásznon újabb 
fölírás jelent meg : «A cow-boy szerelme.» 
És már a legvadabb lovak száguldoztak föl- 



30 



alá a filmen és barnaképű, nyurga legényke, 
nagykarimájú sombrerokban, övükben rerol- 
verrel, pofaszakállas nadrágokban nyargalász- 
tak ide-oda, látszólag minden komolyabb 
ok nélkül. Azután jött egy leány, szelíd, 
nagyszemű, fehér arcú, karcsú, barna ame- 
rikai leány, rövid szoknyában és egyszetű 
blúzban és ábrándosan nézett az egyik cow- 
boyra, de milyen ábrándosan! Ez volt a cow- 
boy szerelme és gróf Vörösváry Agenor egy- 
szerre elsápadt és elpirult. Valami rettenetes 
fájdalom szorongatta a szívét, nem, soha 
életében nem látott ilyen szép leányt. Milyen 
bájos volt, milyen finom és szűzies, milyen 
komoly és mégis, amikor néha elmosolyodott, 
mennyi pajkosság és csintalanság volt mo- 
solyában! Igaza volt a cow-boynak, hogy 
ezt a leányt szerette, mert gróf Vörösváry 
Agenor, aki gróf volt, tehát sokkal eló'kelőbb 
és finomabb ember, mint egy közönséges 
csikós, szintén beleszeretett ebbe a lányba. 
Igen, a fiatal gróf egyszerre megfeledkezett 
arról, hogy tulajdonképen unja az életét és 
meg akar halni, megfeledkezett mindenről. 
Mohó szemmel meredt a filmre, régi, kopott, 
ezerszer lejátszott film volt, nagy fehér fol- 
tokkal, fekete pontokkal, de ehhez a fiatal 
gróf úgy sem értett. Ö csak Violetet, a pusz- 



ták vadvirágát, a cow-boy és gróf Vörösváry 
Agenor szerelmét nézte. És a fájdalom mellé 
valami gyönyörűség is lopózott a szívébe, 
valami bizonytalan reménykedés . . . hátha 
. . . istenem, ha ez a finom és szűzies Violet 
a közönséges csikós szerelmét sem utasítja 
vissza, miért ne hallgatná meg az előkelő 
gróf Vörösváry Agenort? 

A képnek vége volt és a gróf fölriadt ál- 
modozásából. Zavartan és ijedten nézett kö- 
rül, mintha attól tartana, hogy az emberek 
leolvassák arcáról szerelmét. De az embe- 
rek nem törődtek vele. És amikor a mozi 
megint elsötétedett, a gróf hátat fordított a 
vászonnak, behunyta szemét és maga elé 
idézte a karcsú és barna Violet édes képét, 
nagy szemét és pajkos mosolyát. Istenem, 
egyelőre talán mégsem kellene meghalnia . . . 
hiszen mégis csak vannak új dolgok az élet- 
ben. Ez a Violet! 

A fiatal gróf már sokszor volt szerelmes, 
de ilyen alaposan még soha. Amikor vége 
volt az előadásnak, még egyszer befizetett a 
kis ablakon és még egyszer végignézte a 
cow-boy szerelmét. Sőt végignézte harmad- 
szor is. Azután kiszédült a moziból és haza- 
támolygott. A világ megváltozott körülötte. 
A sötét külvárosi utcákban millió tarka lam- 



32 



pión himbálózott, az aszfalton rózsák nyíltak, 
a menyországból pedig angyalok hajoltak fe- 
léje és lágyan énekelték ezt az egy szót, ezt 
az egy nevet : 
Violet! Violet! 

III. 

Ezek után gróf Vörösváry Agenor belátta, 
hogy nem élhet tovább Violet nélkül. És el- 
határozta, hogy nekivág a világnak és addig 
nem nyugszik, amíg Violetet megtalálta. A 
cow-boyal majd elintézi a dolgot. Ad neki 
egy milliót vagy megöli, de mindenképen el- 
veszi tőle az imádott leányt. 

Gróf Vörösváry Agenomak nem voltak ro- 
konai vagy bizalmas barátai, akiket nagy tit- 
kába beavathatott volna. Csak ügyvédje volt, 
közönséges, ravasz ügyvédje, aki a vagyonát 
kezelte. Ezzel az emberrel meg kellett beszél- 
nie a dolgot, hiszen nem lehet előre tudni, 
hátha valami baj történik, a hajó elsülyed, a 
vonat kisiklik, indiánok támadják meg és . . . 
hátha őt öli meg a cow-boy? Meg akarta csi- 
nálni végrendeletét az amerikai utazás előtt. 
És fölment az ügyvédjéhez. 

Az ügyvéd nagyon helyeselte a fiatal gróf 
tervét. Csak menjen Amerikába. Nagyon okos. 
Itthon úgy sincs semmi dolga. Ami pedig 



33 



Violetet illeti, nem lesz nagyon nehéz meg- 
találni. Meg kell tudni, melyik gyárból való 
az a film, hol vették föl? Majd ő megtudja. 
Azután el kell menni a gyárba és kérdezős- 
ködni. Ott majd megmondják. Miért ne mon- 
danák meg gróf Vörösváry Agenornak? 

A fiatal gróf boldog volt. Istenem, milyen 
könnyű, milyen egyszerű az, amit olyan ret- 
tenetesen nehéznek és bonyodalmasnak kép- 
zelt! A gyárban megtudja Violet címét, az- 
után fölkeresi, fölajánlja neki szívét és szerel- 
mét és mind a hármat hazahozza Magyar- 
országba : szívét, szerelmét és Violetet. A cow- 
boy ott marad. Nagyon egyszerű az egész. 

Az ügyvéd másnapra már megtudta a film- 
gyár címét : Brothers Patterson, Chicago. És 
a fiatal gróf még az este Fiúméba utazott, 
hogy hajóra szálljon. Nyolc nap múlva meg- 
érkezett Chicagóba és a kilencedik nap reg- 
gelén, elfogódva, dobogó szívvel, izgatottan 
és boldogan beállított a Brothers Patterson 
film-gyár irodájába, hogy a cow-boy szerelmé- 
ről, a puszták vadvirágáról, a karcsú, barna, 
nagyszemű, álmodozó és mégis pajkos Violet- 
ról kérdezősködjék. 

Milyen nagyszerűen sikerült eddig minden! 
A vonat nem siklott ki, a hajó nem sülyedt 
el, indiánok nem támadták meg ... és most 

A Tündérlaki lányok, 3 



34 



már itt van a gyárban és öt perc múlva tudni 
fogja, hol van Violet? Mégis csak szép az 
élet! 

IV. 

A gyárban nagyon kedvesen fogadták és 
nagyon jól bántak vele. Hogyne, egy gróffal! 
Egy gróf Vörösváry Agenorral! Amikor meg- 
mondta, hogy «A cow-boy szerelme>> című kép 
iránt érdeklődik, rögtön nekiestek a katalógu- 
soknak és keresni kezdték. 

— Miért érdeklődik e kép iránt? — kér- 
dezte az egyik Brothers Patterson. 

A gróf egy pillanatig habozott. Azután el- 
szántan kijelentette : 

— Azon a képen egy fiatal leány van. Azt 
a fiatal leányt feleségül akarom venni . . . 

Brothers Patterson bólintott : 

— Nem újság. Már máskor is megesett 
velünk . . . 

Öt perc múlva a gróf már tudta, hogy 
«A cow-boy szerelme» című képet tizenöt év 
előtt vették föl és Violet szerepét egy Annié 
Mackenzie nevű színésznő' játszotta. Ez egy 
kicsit lehangolta. Tizenöt év . . . nem Violet, 
hanem Annié ... és színésznő . . . 

— Legfölebb nem veszem feleségül, — 
mondta magában. — Talán jobb is . . . Meg- 



35 



teszi egy kis viszony, is. Tizenöt év! A ké- 
pen tizennyolc esztendőt mutat, ma harminc- 
három ... a legszebb kor, szép, érett asz- 
szony. Talán jobb is. Megteszi egy kis vi- 
szony is . . . 

És meghatottan kérdezte : 

— És . . . és . . . meg lehet tudni, hogy 
ez az Annié Mackenzie nevű színésznő hol van 
most? 

Öt perc múlva a gróf már tudta, hogy 
Annié Mackenzie még mindig a gyárnak dol- 
gozik és e pillanatban a tizenkilencedik számú 
színpadon próbálja «A cow-boy anyja» című 
lovas-drámát. 

Brothers Patterson előzékenyen lekísérte a 
grófot a tizenkilencedik számú színpadra, ahol 
a díszlet egy kis kunyhót ábrázolt. A kunyhó- 
ban kopott asztal mellett fehérhajú, jóságos 
arcú, kövér asszony ült, a cow-boy anyja. 
A fiatal gróf izgatottan nézett körül, Violet 
Anniét kereste, de nem látta sehol. 

Brothers Patterson bemutatta a grófot a 
rendezőnek, azután otthagyta. A gróf leült 
és várt. Violet Anniét várta. De Violet Annié 
nem jött. Cow-boyok jöttek, széles karimájú 
sombrerokban, revolverrel az övükben, sza- 
káinadrágokban, jött egy fiatal lány is, szőke, 
gömbölyű, kékszemű, jókedvű, lovak is jöt- 

3* 



36 



tek, mindenki jött, csak Violet Annié nem. 
És amikor a felvételnek vége volt, dadogva 
kérdezte a rendezőtől : 

— Annié . . . Mackenzie ... azt mondták, 
hogy játszik? 

— A cow-boy anyját játssza, — mondta 
a rendező. 

— Az a . . . kövér . . . öreg . . . ősz . . . 

— Az. 

A gróf megtántorodott. Annié Mackenzie 
ebben a pillanatban ment el mellette. A gróf 
pillanatig ránézett. Eánézett arra a bájos, 
finom, szűzies fiatal lányra, aki miatt Buda- 
pestről Chicagóba utazott. Eánézett a cow-boy 
és gróf Vörösváry Agenor szerelmére. Eáné- 
zett Anniéra, aki nyolc nap előtt még Violet 
volt. Eánézett. A nő öreg volt, csúnya volt, 
mérges volt. 

— Nagyon megváltozott, — sóhajtott a 
gróf — nagyon megöregedett. Tizenöt év előtt 
sokkal szebb volt . . . 

A rendező elgondolkozott : 

— Tizenöt év előtt? Már akkor is harminc 
éves volt ... 

A gróf búsan ment el a gyárból. 

— Ügy látszik, házassága nem volt bol- 
dog, — mondta szomorúan. — A cow-boy 
rosszul bánt vele . . . 



37 



Kint az utcán megállt : 

— Mit csináljak most? Mit csinál egy ma- 
gyar gróf Amerikában? Vagy főbelövi magát, 
vagy megházasodik . . . 

És négy nap múlva elvette a parafakirály 
leányát, húsz millió dollár hozománnyal . . . 




A HALÁL KUTYÁJA. 



— Látja azt a nagy fekete kutyát? — 
kérdezte az öreg doktor és fekete botjával 
egy hatalmas ebre mutatott, amely a tenger- 
parton föl-alá szaladgált. 

— Mit akar vele? 

— Ma meghal valaki. Ez a halál kutyája. 
Megdöbbentem és aggodalmas csodálkozás- 
sal néztem az öreg úrra : 

— Kedves doktor kám, tudja-e, hogy maga 
nagyon furcsán beszél? . 

— Meglehet! Talán rosszul is tettem, hogy 
figyelmeztettem. 

— Nem vagyok babonás. 

— Nem babona az kérem. Tizenkét év óta 
figyelem ezt a kutyát. Mikor először meglát- 
tam, mindjárt gyanús volt. Senki sem tudta, 
hogyan jött ide, ki a gazdája? Csak jött és 
aznap meghalt a fürdőigazgató fiatal felesége. 
Ez ugyan véletlen is lehetett, de másnap a 
kutya eltűnt. Vagy tíz nap múlva bukkant 



39 



föl újra ugyanazon a helyen, ahol most látja. 
Izgatottan szaladgált ide-oda, néha megállt, 
a tenger felé fordult és keservesen vonított. 
Hosszan elnéztem, valami gyötrő félelem 
kezdett kínozni. Mire sétámból hazatértem, 
nagy ijedten újságolták, hogy az öreg ezre- 
des, aki reggel érkezett, hirtelen meghalt. 
Azóta látom az összefüggést a fekete kutya 
és a halál között. Tizenkét év óta, valahány- 
szor ez a kutya itt megjelent, mindig meg- 
halt valakL 

— Furcsa! 

— Inkább rettenetes! 

— Jó, hát legyen rettenetes ... de, az igazat 
megvallva, még sem tudok ebben a kutya- 
históriában hinni. 

A doktor ámulva nézett rám : 

— Nem hisz benne? Ha én mondom? 

— Édes doktor, ha azt fogja mondani, 
hogy a tüdőm minden kritikán alul van és 
négy nap múlva meghalok, alkalmasint hinni 
fogok önnek. De amikor azt mondja, hogy 
innen félórányira ma meghal valaki azért, 
mert itt a tengerparton egy fekete kutya sza- 
ladgál ... 

— Jó, jó, nevessen csak! 

Ebben a percben a kutya megállt és voní- 
tani kezdett. Lompos farkát behúzta, fejét a 



40 



magasba emelte és olyan keservesen, olyan 
borzalmasan üvöltött, hogy a hátam borsózott 
bele. Alkalmasint el is sápadtam egy kicsit, 
mert a doktor diadalmasan nézett rám : 

— No, ugy-e? 

— Mit, ugy-e? — pattantam föl dühösen. 
Lelkem mélyéig szégyeltem gyöngeségemet. — 
Mit bizonyít ez a rémes vonítás? Semmit, 
semmit, semmit! 

— De mégis megijedt tőle! 

— Megijedtem? Nem! Csak kellemetlen volt. 
Mint váratlan pointe egy rémhistória végén . . . 

Elbúcsúztam a doktortól és a kutya felé 
siettem. A doktor utánam kiáltott : 

— Mit akar? 

— Közelről is megnézem azt a kutyát, — 
feleltem. 

A doktor vállat vont, megnézte az óráját 
és visszament a fürdőbe. 

Gyors és határozott lépésekkel mentem a 
kutya felé, de nem tagadom, szívem heve- 
sebben dobogott. A doktor szavai fölizgattak. 
A kutya kérdezőn, kíváncsian nézett reám, 
megvárta, hogy melléje álljak. 

— Caesar! — mondtam találomra és meg- 
simogattam a fejét. 

A kutya, mintha értett volna ezen a 
nevén, fölállt és hízelkedőn dörgölőzött hoz- 



41 



zám. Megveregettem a hátát, a kavicsos ten- 
gerparton játszani, hancúrozni kezdtem vele, 
Caesar fölugrált rám, nyaldosta kezemet, okos 
szeméből hálát és szeretetet olvastam ki. Mi- 
kor a nagy mulatságban kifáradva lehevered- 
tem a partra és Caesar kéjesen elnyújtózott 
mellettem, hangosan fölnevettem : 

— Mégis csak komikus! Caesar a halál 
kutyája . . . 

Caesar is, mintha megértette volna, miről 
van szó, majdnem megbolondult jókedvében 
és örömében. Ide-oda futkározott, keresztül- 
ugrott rajtam, bukfencezett, olyan könnyelmű 
volt, hogy egyszer bele is esett a tengerbe. 
Kéjes gyönyörrel engedte át magát a hullá- 
mok játékának .és amikor kimászott a partra, 
kikereste magának a legnaposabb helyet, le- 
feküdt és behunyta szemét . . . 

Ekkor vettem észre, hogy a koromfekete 
kutya hasán hófehér folt van. Hatalmas fehér 
folt. Amikor jobban megvizsgáltam, meghűlt 
bennem a vér. A foltnak halálfej alakja 
volt . . , 

Hát mégis igaz? Caesar igazán a halál ku- 
tyája? És most itt fekszik, gondtalanul, nyu- 
godtan alszik. Valami különös nyugtalanság, 
izgatottság vett erőt rajtam. Eszembe jutott 
valami, valami ostoba és csúnya dolog. Szaba- 



42 



dúlni akartam ettől a gondolattól, de nem 
bírtam, mind erősebben, parancsolóbban je- 
lentkezett. Mi történnék, ha a kutyát meg- 
ölném? Mi történnék? 

A vér a fejembe szállt, fejem zúgott, a 
világ forgott velem. Fejem fölött láttam a 
tengert tarka halászbárkáival és lenn, melyen 
magam alatt a kék eget, az aranyos napot. 
Lázam volt, utóbb a hideg rázott . . . Körül- 
néztem, az egész környéken sehol senki. Egye- 
dül vagyunk ketten : én és a halál kutyája. 
Lassan, óvatosan, nesztelenül zsebembe nyúl- 
tam. Eevolverem csövén megcsillant a nap- 
sugár . . . Caesar mélyen aludt, néha hor- 
kantott egyet, álmában valami légy után ka- 
pott . . . Fölemeltem a revolvert, de kezem 
borzasztóan reszketett és a szemem előtt a 
színek összefolytak. Nem láttam többé se ten- 
gert, se eget, se Caesart, csak végtelen fekete 
sötétséget, amelynek közepén halálfej vigyor- 
gott . . . Elsütöttem a fegyvert. 

Mikor kábultságomból magamhoz tértem, 
egyedül voltam. Caesar eltűnt. A revolvert 
görcsösen szorongattam . . . Alig tudtam vissza- 
emlékezni arra, ami történt. Lassan, elgondol- 
kozva és rettenetesen kimerülve sétáltam 
vissza a fürdőbe. A fejem úgy fájt, mintha 
vaskalapácsokkal ütögették volna, szívem tá- 



43 



jékán kínos szúrást éreztem. Fölmentem a 
szobámba és a doktorért küldtem. 

— A doktor? — kérdezte a fehér főkötős 
szobaleány és furcsán nézett reám. 

— Igen, a doktor . . . kéretem jöjjön el. 

— Hát nem tetszik tudni, hogy meghalt? 
Visszatántorodtam. A szobaleány leültetett 

a pamlagra, vizet hozott és így mondta el : 

— Igen, kérem . . . ma délelőtt . . . amikor 
sétájáról visszatért, a parkban összeesett . . . 
egy perc alatt vége volt. 




A FRANCIA SZOBA. 

(Szín : egy vendéglő szeparéja, amelyet minden kü- 
lönösebb ok nélkül francia szobának neveznek. Talán 
azért, hogy megkülönböztessék az angol szobától, a 
japán szobától, a török szobától, az orosz szobától. 
Mert ezek a szobák mind egyformák ugyanazokkal 
az ízléstelen, unalmas bútorokkal ; a hosszúkás asz- 
tallal, az üres pohárszékkel, a vörös selyem pamlag- 
gal, az aranykeretes nagy tükörrel és az utálatos gáz- 
kályhával, aminél kijózanítóbb, ridegebb valamit kép- 
zelni sem lehet. Hideg és merev sárgaréz -csillár, amely- 
nek csak minden második körtéje ég, takarékosságból 
vagy hanyagságból. A szoba inkább barátságtalan, 
amit az asztalnál egyedül ülő smokingos úr is érez. 
Nem néz az étlapra, amelyet a pincér feléje tol, hanem 
cigarettára gyújt és nagy szakértelemmel, megfontoltan 
az orrán keresztül ereszti ki a füstöt.) 



A pincér (tiszteletteljesen): Nem vacsorázik 
a nagyságos úr? 

A nagyságos úr: Köszönöm, majd később. 
. . . Egy hölgyet várok. De miért adták nekem 
ezt a barátságtalan rideg szobát? 

A pincér: Kérem, nagyságos úr, minden 
szobánk egyforma ... és csak ez volt szabad. 
Szobáink nagyon kapósak, az urak egy idő 
óta nagyon ideszoktak. Minden este zsúfolva 
vagyunk. 



45 



A nagyságos úr: Veszem észre. 

A pincér: De gondom lesz rá, hogy a nagy- 
ságos úr legközelebb a legjobb szobát kapja . . . 

A nagyságos úr: Legközelebb? . . Egyhamar 
nem igen jövök ide . . . (Kis szünet.) 

A pincér: Őszintén megvallva, azt hittem, 
hogy a nagyságos úr örülni fog ennek a szo- 
bának. Igaz, hogy régen volt szerencsénk a 
nagyságos úrhoz, de azelőtt minden este eb- 
ben a szobában vacsorázott. 

A nagyságos úr: Ebben a szobában? 

A pincér: Már nem méltóztatik emlékezni? 
Mielőtt megtetszett házasodni . . . 

A nagyságos úr: Maga tudja, hogy meg- 
házasodtam? 

A pincér (mosolyogva) : Én ne tudjam? Hi- 
szen itt tartottuk a legénybúcsút is ... . bi- 
zony, lesz már vagy tíz éve . . . Azóta sem 
járt itt a nagyságos úr. Tíz éve! 

A nagyságos úr: Tizenkettő. 

A pincér: Tizenkettő! A nagyságos úr nem 
változott meg. Ma is olyan fiatal, derék. Egyet- 
len egy ősz hajaszála sincs . . . 

A nagyságos úr: Ügyesen titkolom. De 
gyújtson be abba a gázkályhába . . . fázom. 

A pincér : Igenis . . . (Mialatt begyújt) : A 
nagyságos úr azelőtt nem volt olyan fázékony. 

A nagyságos úr: Vénülök. 



46 



A pincér : Ugyan ! A nagyságos úr nincs több 
negyvenkét évesnél és harmincötnek látszik. 

A nagyságos úr: Maga nagyon kedves. 
Negyvenöt éves vagyok, ötvennek látszom és 
hetvenötnek érzem magamat. 

A pincér: A nagyságos úr rosszkedvű. 

A nagyságos úr: Sok szomorúságom volt. 
•A pincér: Igen, tudom . . . (Valamivel hal- 
kabban.) A válás . . . 

A nagyságos úr: Maga azt is tudja, hogy 
elváltam a feleségemtől? 

A pincér: Én ne tudjam? Húsz éve vagyok 
Budapesten pincér, tizenkét éve ebben a ho- 
telban . . . 

A nagyságos úr: Csodálatos ! Azt hittem, 
hogy mindenki elfelejtett már . . . 

A pincér: Azért, mert pár év óta külföldön 
tetszik élni? Az olyan vendéget, mint a nagy- 
ságos úr, nem lehet elfelejteni . . . 

A nagyságos úr: Hogyan is hívják magát? 

A pincér: Lajosnak. Én vagyok a Waitz- 
ner Lajos. 

A nagyságos úr (emlékeiben keresgél): La- 
jos .. . Lajos . . . igen, kezd eszembe jutni . . . 

A pincér: Az természetes. Másfél évig én 
szolgáltam ki a nagyságos urat, amíg minden 
este itt tetszett vacsorázni a Vilma nagyságá- 
val f * , 



47 



A nagyságos úr: Kivel? 

A pincér: A Vilma nagyságával. 

A nagyságos úr : A Vilma nagyságával . . . 
igen ... a Vilma nagyságával. Ez volt az a 
szoba? 

A pincér: Ez. 

A nagyságos úr: Nem ismerek rá. 

A pincér : Pedig nem változott benne semmi. 
A bútorok ugyanazok . . . igaz, a pamlag azelőtt 
világos-kék selyem volt, most pedig vörös . . . 

A nagyságos úr: Talán azért . . . 

A pincér: Lehet. De egyebekben minden 
a régi. 

A nagyságos úr (föláll): A tükör is? 

A pincér: Az is. A nagyságos úr neve ma 
is ott van az üvegen a Vilma nagyságáé 
mellett. 

A nagyságos úr (mohón a tükörhöz lép): 
Hol? 

A pincér : Mindjárt megkeressük . . . 

A nagyságos úr : Ne bántsa . . . Már lá- 
tom . . . Vilma . . . Sándor . . . igen, az ő írása, 
meg az enyém . . . 

A pincér: A Vilma nagysága gyűrűjével 
tetszettek bekarcolni . . . Volt az a platina- 
gyűrűje a három nagy brilliánssal. 

A nagyságos úr: De jól emlékszik rá . . . 

A pincér: Itt, ebben a szobában kapta, a 



4-8 



születésnapján a nagyságos úrtól . . . azért 
tudom . . . 

A nagyságos úr (hirtelen): Tulajdonképen 
minek juttatja eszembe ezeket a dolgokat? 

A pincér: Nagyságos úr . . . illetlenség volt... 
bocsánatot kérek . . . 

A nagyságos úr: Nem volt illetlenség, de 
fölösleges erről a régi históriáról beszélni. 
(Visszaül az asztalhoz. Erősen, mintegy magát 
bátorítva): Egy hölgyet várok. 

A pincér: Igenis. 

A nagyságos úr (előveszi az étlapot): Na- 
gyon jó vacsorát kérek . . . 

A pincér: A legjobbat fogom adni. Ismerem 
a nagyságos úr ízlését . . . tessék rámbízni. 
... És pezsgőt hozzá, mint rendesen. 

A nagyságos úr: Mint rendesen? 

A pincér : • Mint rendesen . . . tizenkét év 
előtt. 

A nagyságos úr: Igen. A legfanyarabbat. 

A pincér: Azelőtt az édeset tetszett sze- 
retni . . . 

A nagyságos úr (kényszeredetten) : Azelőtt !.. 
Hallja ! . . . (Meggondolja a dolgot, nem folytatja.) 

A pincér: Parancs? 

A nagyságos úr : Semmi . . . 
(Az ajtón kopogtatnak. A pincér kimegy és rög- 
tön visszajön egy bokrétával.) 



49 



A pincér: Virágot hoztak. 

A nagyságos úr: Adjon a lánynak egy 
koronát. 

(Mialatt a pincér elintézi ezt a megbízást, a nagy- 
ságos úr kibontja a papirosból a virágot és le- 
teszi az asztalra.) 

A pincér (visszajön, mosolyog). 

A nagyságos úr (mérgesen) : Mit mosolyog? 

A pincér : Istenem . . . nagyon neveletlen 
vagyok ... de nem tehetek róla, nagyságos 
úr . . . 

A nagyságos úr: Mit mosolyog? 

A pincér: Bocsánatot kérek ... a virág . . . 
ezek a hófehér Pruschki-rózsák ... a Vilma 
nagysága kedves virágai . . . 

A nagyságos úr (kedvetlenül) : Tíz óra . . . 
Az én hölgyem késik ... 

A pincér: Alkalmasint szőke... 

A nagyságos úr: ( Honnan tudja? 

A pincér : A szőkék mindig késnek . . . 
és . . . és ... . 

A nagyságos úr: Mondja már ki . . . mindig 
a szőkét szerettem ... a Vilma nagysága is 
szőke volt . . . és . . . 

A pincér: És ő is mindig elkésett. Igen, 
ezt akartam mondani . . . (Kis szünet.) 

A nagyságos úr ( kis habozás után) ; Addig 
hozhatna nekem egy kis kaviárt . . . 

A Tündérlaki lányok. 4 



50 



A pincér: És a pezsgőt . . . igenis, nagysá- 
gos úr . . . (Elsiet) 

(A nagyságos úr egyedül maradván, még egyszer 
belenéz az összevissza harcolt tükörbe és a sok száz 
név közül még egyszer kikeresi a kedves nevet 
A fehér rózsákat leteszi a tükör párkányára, 
mint egy sírkő tövébe. Tekintete még egyszer vé- 
gigszalad a szoba minden zugán, mintha innen is 
egy kis emlékvirágszálat akarna tépni. Ebben a 
pillanatban hetvenöt évesnek látszik és kilencven- 
nek érzi magát De már visszajön a pincér a 
kaviárral és a pezsgővel. A nagyságos úr csönde- 
sen, szórakozottan csipegetni kezd a kaviárból. 

A pincér némán tölt, azután menni akar). 

A nagyságos úr: Megálljon! 

A pincér: Parancs? 

A nagyságos úr : Izé . . . Lajos . . . (Elszán- 
tan, gyorsan.) Töltsön magának és igyék ve- 
lem egy pohár pezsgőt . . . 

A pincér: Én, nagyságos úr? 

A nagyságos úr : Igen, maga . . . (Tölt 
neki). 

A pincér: Hát ... ha a nagyságos úr pa- 
rancsolja . . . 

A nagyságos úr: No ! . . . (Koccint vele.) 
A múltra . . . emlékeinkre . . . közös emlé- 
keinkre . . . amire akarja . . . 

A pincér : A . . . a . . . 



51 



A nagyságos úr (gyorsan) : Jó, jó . . . már 
tudom . . . (Egy ötven koronást dob az asztalra.) 
Fizesse ki a vacsorát. Kifutja? 

A pincér : Óh, nagyságos úr . . . 

A nagyságos úr: Kendben van. Isten áldja 
meg! 

A pincér: A nagyságos úr megy már? 

A nagyságos úr: Igen. Fáradt vagyok, 
álmos és reggel utazom. Vissza, Londonba . . . 

A pincér: Megint olyan sokáig el tetszik 
maradni? 

A nagyságos úr; Talán még tovább . . . 
(A küszöbön megfordul) : Izé ... és ha az a 
hölgy mégis el találna jönni . . . 

A pincér: Az a hölgy? 

A nagyságos úr (bizonytalanul): Akit vár- 
tam . . . 

A pincér : Igen . . . ( Egy kis meghatottsággal.) 
Nagyságos úr, azt hiszem, nem fog eljönni . . . 

A nagyságos úr (ránéz a pincérre 9 érzi, hogy 
az mindent kitalált): Igen ... én is azt hiszem. 
Nem fog eljönni . . . (Elsiet.) 



é* 



A PRAIEIEK GYÖNGYE. 



Első szerelmem Maggie, a prairiek gyöngye 
volt. 

Vidéken laktunk, a Duna mellett, egy ren- 
dezett tanácsú városban. Ez volt nálunk az 
egyetlen rendezett dolog. A gázvilágítás azt 
hiszem még ma is a jövő kétes homályában 
késik, az állandó színház pedig a tündér- 
mesék országában. A nyári színkörbe még 
mindig beesik az eső és a közönség csak a 
cirkuszt látogatja, a cirkuszt, amely már az 
én gyermekkoromban is ott állt a vásár- 
téren. 

Az öreg Canarelli, a cirkuszigazgató min- 
den tavasszal pontosan megjelent. Délelőtt 
fehér szamáron járta be az utcákat és be- 
szedte a bérletet, délután hozzákezdett a 
cirkuszépítéshez. Mi gyerekek testületileg ki- 
vonultunk a vásártérre, mert a cirkuszépítés 
mulatságos munkájából mi is ki szoktuk volt 
venni részünket. Hordtuk p> deszkát, tu- 



53 



tottuk a ponyvát, kibontottuk az összecsomó- 
sodott köteleket és boldogok voltunk, ha az 
öreg Canarelli vagy a Dummer Auguszt akro- 
bata-tehetséget fedezett föl bennünk. Mire a 
bódé fölépült, az összes manége-titkokat tud- 
tuk és ,az egész személyzet barátunk volt. 
Kis ujjúnkban volt a műsor, de odahaza a 
világért nem árultuk volna el. Csak nagy 
titkolózva emlegettük, hogy a cirkusz vesze- 
delmesen szép lesz és hogy az öreg Canarelli 
szenzációs újdonságokat hozott. Legföljebb a 
lányoknak 'súgtuk meg szigorú titoktartás 
terhe alatt, hogy Imperátor, a fehér-sörényű, 
fekete arabs paripa megint itt van és sok- 
kal nagyobbat ugrik, mint tavaly . . . 

Abban az esztendőben, amely első szerel- 
mem történetével legszorosabban összefügg, 
Maggie, a prairiek gyöngye első ízben volt 
tagja a Canarelli társulatának. Halavány, 
karcsú, fekete leány volt, szemében vesze- 
delmes tűz lobogott. Minden este rézszínű 
trikóban, csecsebecsékkel, tarka ékszerekkel 
telirakva foglalt helyet egy deszka előtt, egy 
hasonlóan öltözött hórihorgas, rosszképű le- 
gény pedig vad ugrándozások és üvöltések 
közepette késeket és baltákat hajigált feléje. 
Ez az úr a Fürge Sasnak nevezte és az apache- 
törzsből származónak vallotta magát. Kellé- 



54 



mesén hátborzongató mutatvány volt, cso- 
dáltuk a legény ügyességét és a szép leány 
bátorságát. Mindezeken felül hamisítatlan réz- 
bőrűeknek tartottuk őket és ez a körülmény 
döntötte el sorsomat. 

Ki nem rajongott valamikor Vadölőért, 
Bőrharisnyáérti és az Utolsó Mohikánért? Ki 
nem gyászolta Uncas szomorú halálát, ki 
nem adózott tiszteletteljes csodálkozással a 
Nagy Kígyó eszének és Sólyomszem roman- 
tikus becsületességének? Ma, amikor ezeket 
a sorokat írom, gyermekes elérzékenyüléssel 
gondolok vissza arra az időre, amikor paj- 
tásaimmal nagy és bátor indián-törzset ala- 
kítottunk és a kis Dunasziget sűrű bokraiból 
vakmerő támadásokat intéztünk a halvány- 
arcúak ellen. Emlékezem a keserű lapuból 
készült skalpokra, a tollas fejdíszre és a ro- 
vidnyelű fokosokra, amelyek nálunk a toma- 
hawkot helyettesítették. Emlékszem a béke- 
pipára is, amelyet apámtól loptam és amely- 
ben szárított kukoricalevél pótolta a do- 
hányt. 

Ebben az időben én voltam a Fekete Borz. 

Amikor először jelentettem ki otthon, hogy 
én vagyok a Fekete Borz, szegény édes anyám 
sírni kezdett, édes apám pedig, azzal az in- 
dokolással, hogy van nekem becsületes ne- 



55 



vem is, kegyetlenül elpáholt. Csak az vígasz- 
talt, hogy legjobb barátomat, a Miskát, aki 
alfőnök volt és Varjutoll névre hallga- 
tott, szintén elpáholták odahaza. Városunk- 
ban a felnőttek nem rokonszenveztek az in- 
diánokkal, már tudniillik velünk, benszülöt- 
tekkel, mert például a szép Maggieba a fél- 
város szerelmes volt. Természetesen én is, 
Miska is, nem szólva az indián törzs többi 
tagjáról. Minket különösen az vonzott, hogy 
rézbó'rű volt, mint mi és gyöngye volt a 
praírieknek, amelyekről annyit olvastunk. 

— Varjutoll, — mondtam egy szép napon 
Mis kának — ez így nem mehet tovább. A Fe- 
kete Borz szerelmes . . . 

— Kibe óh nagy fónök? — kérdezte a gaz- 
ember, mintha sejtelme sem lenne a dologról. 

— Maggieba, a prairiek gyöngyébe — mond- 
tam panaszosan. — Maggie szép, mint az 
antilop (nem nagyon tudtam, miféle állat ez és 
hol lakik), a Fekete Borz pedig bús, mint egy 
ló. Mit szól ehhez Varjutoll? 

— Varjutoll gondolkozni fog, — szólt Miska 
és tényleg úgy tett, mintha gondolkoznék. 
Majd így szólt : 

— Varjutoll ketté fogja tépni szívét. Mert 
ő is szereti Maggiet, a prairiek gyöngyét, de 
szereti barátját, a Fekete Borzot* a nagy 



56 



főnököt is. Szerelme éppen olyan erős, mint 
barátsága. De Varjutoll önzetlen barát és nem 
akarja útját állani a Fekete Borz boldogságá- 
nak. Lemond Maggieről, a prairiek gyöngyé- 
ről a Fekete Borz javára . . . 

— Köszönöm Varjutoll ! — suttogtam meg- 
hatottam. — A Fekete Borz nem fogja soha 
elfelejteni . . . 

Kezet szorítottunk, azután elhatároztuk, 
hogy megszöktetem a szép Maggiet. A Duna- 
sziget egyik félreeső helyén egy düledező viskó 
állt, ezt szemeltem ki wigwamnak. Az egész 
törzset beavattam tervembe és a fiúk való- 
ban önfeláldozó készséggel loptak el hazul- 
ról mindenfélét, ami egy jól berendezett ház- 
tartáshoz kell. Mindent átvittünk a kunyhóba, 
sőt Varjutoll egész nap azon törte a fejét, 
hol lehetne észrevétlenül egy zongorát lopni, 
mert ennek szerinte nem lett volna szabad 
a kunyhóban hiányoznia. De amikor kiderült, 
hogy nem tudok zongorázni és a zongora be 
sem fér a kunyhóba, lemondott erről a tervéről. 

Most már csak Maggie val kellett jó barát- 
ságba keverednünk. A megismerkedés úgy 
történt, hogy Varjutoll meg én odalopóztunk 
a cirkusz hátulsó részéhez, ahol Maggie öl- 
tözködni szokott. Fölálltam a Varjutoll há- 
tára és benéztem a kis ablakon. Maggie el- 



57 



sikította magát, én megijedtem és leestem, 
amin Maggie jóízűen kacagott. A jég meg 
volt törve, én össze voltam törve, de azért 
én is kacagtam. 

— A Fekete Borz imádja a Prairiek Gyön- 
gyét, — mondtam azután méltóságteljesen. 

— Kicsoda? — kérdezte Maggie. 

— A Fekete Borz. Az én vagyok. Ez pedig 
Varjutoll. 

— Furcsa nevek, — szólt Maggie. — És 
mit akartok jó gyermekek? 

Nem felelhettünk, mert Maggie hirtelen el- 
tűnt. Az ő száma következett. Varjutoll meg 
én izgatottan járkáltunk föl-alá. 

— Mit gondol a Fekete Borz, — kérdezte 
Varjutoll — bele fog egyezni Maggie a szökésbe? 

— Ha szeret, követni fog, — mondtam 
határozottan. Azután hallgattunk és vártunk. 

Negyedóra múlva ismét megjelent a Maggie 
érdekes feje az ablakban. 

— Itt vagytok még? 

— Itt vagyunk és nem mozdulunk, amíg 
válaszát nem hallottuk. Szereti a Prairiek 
Gyöngye a Fekete Borzot? 

— A Prairiek Gyöngye nem szereti a Fe- 
kete Borzot, a Prairiek Gyöngye a Fürge Sast 
szereti ! 

Le voltunk sújtva. Az apache-törzsből szár- 



58 



mazó Fürge Sasra, a késeket hajigáló, rossz- 
képű fiatalemberre nem is gondoltunk. Ő volt 
a szerencsés vetélytárs ! 

— A Fekete Borz szomorú, — mondtam 
tompán. — Pedig már elkészítette wigwamját 
a nagy folyó mentén, a kis sziget közepén, 
hogy oda vezesse szíve hölgyét ... De a Nagy 
Szellem nem akarja . . . 

— Sajnálom, jó gyermekek, — mondta 
ismét Maggie — de nem segíthetek rajtatok . . . 

— Hát nem akar velem megszökni? 
Maggie a fejét rázta : 

— A Prairiek Gyöngye nem szökik meg (már 
megtanulta tőlem az indián-stílust). A Fürge 
Sas nagyon búsulna. 

Ebben a pillanatban megjelent a Fürge 
Sas és amikor az öltöző ablaka alatt minket, 
nyurga kamaszokat meglátott, igen-igen hara- 
gos arcot vágott. 

— Ne bántsd őket, — csitította Maggie. — 
Ez a Fekete Borz, a másik pedig a Varjutoll. 
Nagy törzsfőnök mindakettő . . . 

Elnevették magukat. Bájtunk nevettek. 
Szégyentől és haragtól pirulva indultam a 
hűséges Varjutollal a város felé. Csak egy- 
szer néztem vissza búsan, szemrehányón. A 
Prairiek Gyöngye éppen akkor csókolta meg 
a Fürge Sast . . . 



59 



— A Prairiek Gyöngye megölte a Fekete 
Borz szívét, — mondtam szomorúan Varju- 
tollnak. — Lopjatok mindent vissza a kunyhó- 
ból. Látod, milyen kár lett volna a zongorát 
kivinni? 

Varjutoll szomorúan bólintott, de láttam 
rajta, hogy kárörömét alig tudja leleplezni. 
Másnap haditörvényszók elé állítottam az 
árulót, harmadnap in effigie agyonnyilaztuk. 
Valakin ki kellett töltenem mérgemet. 

Még hat esztendeig boldogtalanul szerel- 
mes voltam a szép Maggieba, aki az érkező 
fecskékkel együtt minden tavasszal hűségesen 
és mind gömbölyűbben tért vissza. Nem be- 
széltem többé vele, de mindig elnevette ma- 
gát, valahányszor meglátott. Azután fölkerül- 
tem a fó'városba jogásznak és hamarosan el- 
felejtettem a szép Maggiet, a Fürge Sast meg 
azt is, hogy valamikor nem egészen dicstele- 
nül viseltem a Fekete Borz nevet. 

Vagy két hét előtt a körúton egy termetes 
asszonyság borult a nyakamba. 

— Jézusom, a Fekete Borz, — mondta a 
legigazibb öröm hangján. 

Eögtön ráismertem Maggiera. Szép volt még, 
de kövér, nagyon kövér. Elmesélte, hogy kény- 
telen volt a művészi pályáról lemondani, mert 
úgy elhízott, hogy az ujjait már nem tudta 



60 



szétnyitni és így nem lehetett közéjük többé 
késekét hajigálni. 

— Van nemezis! — kiáltottam föl diadal- 
masan. — Ez a visszautasított szerelem átka. 
Mit gondol, Maggie asszony, ha ma megismé- 
telném ajánlatomat, még mindig búsulna a 
Fürge Sas? 

Gyöngén elpirult és elnevette magát : 

— A Fürge Sasnak és a Prairiek Gyöngyé- 
nek ma kávémérése van a Kottenbiller-utcában. 
Nagyon boldogok és ha a Fekete Borz meg 
akarja tekinteni a fióksasokat, mindig szíve- 
sen látják wigwamjukban . . . 




LEGENDA. 



Fönt, a fehér és rózsaszínű felhőkkel cif- 
rázott végtelen, kék magasságban, ragyogó 
aranytrónusán ült az Ür és szeráfok legyez- 
gették ó't szárnyaikkal. 

A távoli zongorateremből bizonytalan han- 
gok szűrődtek ki. Ott az angyalok kara ská- 
lázott, karmesterük pedig mennyei türelemmel 
kísérte őket a zongorán. A jó Isten, aki min- 
dent lát és mindent hall, egyszerre fölnézett 
és szigorúan mondta : 

— Ez a hang hamis volt. Hívjátok ide a 
karmestert ! 

A karmester lelkendezve sietett az Űr színe 
elé és aggódva várta az Úr parancsát. 

— A világ teremtése óta folyton énekel- 
tek, — monda az Úr - — és még most sem 
tudjátok a skálát. Valaki az imént hamisan 
énekelt. Mondd meg karmester, miként tör- 
ténhetett ez? 

prr uram, — rebegte a karmester — leg- 



62 



tökéletesebb teremtményeid egyikének, a ló- 
nak, négy lába van és mégis megbotlik. Oly- 
kor-olykor a hang is megbotlik, félrelép vagy 
eltéved és kizökken rendes kerékvágásából, de 
azután bűnbánón visszatér az egyedül bol- 
dogító igaz és helyes útra. És te Uram, akinek 
kedvesebb a megtért bárányka . . . 

— Elég, — szólt az Űr — igazad van. 
Ha a hang bevallja, hogy vétkezett, szívesen 
megbocsátok neki. Álljon elő az angyalok 
kara ! . . . 

Az angyalok kara előállott és hódolattal 
sorakozott az Ür trónusa előtt. 

— Ki énekelt az imént hamisan? — kér- 
dezte az Úr. 

Az angyalok hallgattak és pirulva néztek 
egymásra. Nagyon röstelték a dolgot, mert a 
világ teremtése óta folyton énekeltek és ime, 
még ma sem tudták rendesen a skálát! Meg- 
zavarodva forgatták a kottát, egymást lökdös- 
tek könyökükkel és tanácstalanul, szégyen- 
kezve sütötték le szemüket. A karmester 
megvakarta a fejét. 

— Mi ez? — kérdezte az Ür haragosan. — 
Senki sem jelentkezik? 

Nem, nem, senki sem jelentkezett. Az an- 
gyalok talán maguk sem tudták, ki a bűnös, 
a bűnös pedig megátalkodottan titkolta ret- 



63 



tenetes bűnét. Mindenki hallgatott, mélységes 
csönd volt az egész menyországban. 

Az Ür — akinek gyerekjáték lett volna 
rámutatni a bűnösre — rettenetes haragra 
gyúlt. Szeme vilámlott, hangja menydörgött : 

— Haszontalan népség, makacs és meg- 
átalkodott gonosztevők! El vagytok csapva! 
Mind, mind, kivétel nélküL A karmester is. 
Majd megtanítalak én, hamisan énekelni és 
be nem vallani! Takarodjatok színem elől! 

Az angyalok sírva távoztak, a karmester 
lehorgasztott fejjel ment utánuk . . . 

— Ó uram, — szólalt meg Gábor arkangyal 
aggódó arccal — ki fog neked énekelni most, 
hogy az egész kart elbocsátottad? 

— Az ám, — tűnődött az Úr — erre nem 
gondoltam. De valahogyan majd csak segí- 
tünk magunkon. 

És a szeráfokhoz fordult : 

— Nem tudtok énekelni? 

— Nem, ahhoz nem értünk, — felelték 
ezek búsan. — Mi csak legyezni tudunk. 

Az Úr elgondolkozott : 

— Baj, baj! De talán vannak itt, az üd- 
vözült lelkek között híres énekesek vagy jeles 
énekesnők, akik énekükkel szórakoztatnának 
minket? 

— Ó uram, — szólt Gábor arkangyal — 



64 



jól tudod, hogy azok mind a poklok mélysé- 
ges fenekére kerülnek . . . 

— Igaz, igaz, — bólogatott az Ür szomo- 
rúan. — De ez mégis csak boszantó! Mert 
néhány bűnöst száműztem innen, soha többé 
ne gyönyörködhessem az énekben? 

— Talán mégis van rá mód, — tünó'dött 
Gábor arkangyal. 

— Beszélj, fiam! 

— Én talán lemennék a földre és onnan 
hoznék föl néhány jóhangú ügyes leányt . . . 

Az Úr arca kiderült : 

— Az ötlet nem rossz. Szaladj fiam, estére 
talán meg is jöhetsz velük . . . 

Gábor arkangyal nyomban leszállt a földre 
és fölkereste Budapest leghíresebb színházi 
ügynökét. 

— Ez a legegyszerűbb módja, — mondta 
magában, amikor a homályos kis irodába be- 
nyitott. — A színházigazgatók is így csinál- 
ják .. . 

A színházi ügynök, róka-képű, alacsony, 
vörös emberke, gyanakodva nézett az isme- 
retlenre. 

— Mivel szolgálhatok? — kérdezte bizal- 
matlanul. 

— Leányokat . . . leányokat szeretnék szer- 
ződtetni a ... a külföldre ... — dadogta az 



65 



arkangyal kissé megzavarodva a szokatlan 
megbízástól. 

Az ügynök ravaszul pislogott. 

— A ... a külföldre? — kérdezte gúnyosan. 

— Igen, a külföldre, — mondta az arkan- 
gyal ártatlanul. Azt csak nem mondhatja meg 
neki, hogy a lányokat a menyországba akarja 
szerződtetni ! 

— A ... a külföld alkalmasint Oroszország, 
u gy- e ? — érdeklődött az ügynök. 

— Igen, Oroszország, — kapott a szón az 
angyal. 

Az ügynök szigorúan nézett rá, azután be- 
csapta a nagy könyvet, amely az asztalon, 
előtte feküdt. 

— Abból semmi sem lesz, — mondta ha- 
tározottan. — Hogy azután én is bajba ke- 
rüljek? Köszönöm szépen. Ismerem én az 
efajta szerződéseket . . . Külföldre . . . Orosz- 
országba! Tudja, mi ennek a becsületes neve? 

— Nem tudom, kérem szépen, — rebegte 
az angyal megszeppenve. 

— Leány kereskedés. Most pedig . . . 

Nem fejezte be a mondatot, de olyan fe- 
nyegetően nézett az angyalra, hogy az ijedten 
hátrált az ajtóig. 

— Leánykereskedő! — zúgta az ügynök 
fölháborodva. 

A^Tündérlaki lányok. 5 



66 



Az angyal fülig pirult, amikor a súlyos vá- 
dat meghallotta. De nem akart az ügynökkel 
vitatkozni és szó nélkül lesietett a lépcsőn. 

— A dolog nem olyan könnyű, mint kép- 
zeltem, — elmélkedett odalent. — Menjek 
egy másik ügynökhöz? Hogy még egyszer 
halljam . . . nem, nem. Mit csináljak? Nem 
szeretnék üres kézzel hazamenni . . . 

Ahogy mélán és szomorúan állt egy gáz- 
lámpa tövében, egyszerre hangos nevetést hal- 
lott. Fölnézett és öt egészen egyforma és 
egészen szőke kis lányt pillantott meg. Bébé- 
kalap volt a fejükön, sötétkék köpönyeg göm- 
bölyű vállukon és fekete harisnyájuk sárga 
félcipőben végződött. Babaarcukból két nagy 
kék szem mosolygott az angyalra. Az angyal 
kíváncsian nézett rájuk és amikor a lányok 
észrevették, már nemcsak a szemükkel moso- 
lyogtak, hanem a szájukkal, a lelkükkel, egész 
lényükkel. Az angyal nekibátorodott és meg- 
szólította őket : 

— Kik vagytok, szép kis lányok? 
Az öt kis lány karban felelte : 

— Mi, uram, az öt Csilicsali -nővérek va- 
gyunk és minden este az orfeumban énekel- 
tünk. De szerződésünk tegnap lejárt .és most 
külföldre készülünk, Oroszországba, ahol még 
vannak igazi műbarátok . . . 



67 



Az angyal remélni kezdett : 

— Hátha jobb szerződést tudok nektek? 
Akartok ma este egy nagyon hatalmas, na- 
gyon nagy úrnál énekelni? 

— Szívesen. 

— Gazdagon meg fog ajándékozni titeket. 
Tudtok valami szép templomi éneket vagy 
zsolozsmát? 

— Nem, uram, ilyesmit nem tudunk. De 
tudunk nagyon bohókás és csintalan dalokat 
a kis malacról, a bolond szüzekről, a fiatal 
lányokról, akik modellt állnak a festőknek 
és a meggondolatlan Bertáról, aki elment a 
moziba . . . 

— Most már mindegy, akármit tudtok, ve- 
lem jöttök . . . 

Az öt Csilicsali-nővér úgy érezte, hogy va- 
lami forgószél kapja el és viszi föl őket a 
magasba, mind magasabbra, a háztetők, a 
telefondrótok, a kémények és a felhők föle, 
rettenetes sebességgel és mégis lágya:^ mintha 
hintaszékben repülnének a csillagok felé. Mi- 
kor először lenéztek, a föld már csak akkora 
volt, mint egy cseresznye-mag. Mikor másod- 
szor lenéztek, lent a mélységben látták az ég 
minden csillagát, mint amikor az ember nyári 
éjjel a Gellérthegyről néz le a Dunára. Mikor 
harmadszor lenéztek, már nem láttak semmit, 

5* 



68 



de az orruk előtt nagy kapu volt és a ka- 
puban ott állt a nagy kulccsal Szent Péter, 
akit még az iskolából ismertek, a szentképek- 
ről. És mellettük ott állt most az angyal, 
aki hozta őket, a maga fényességében és su- 
gárzásában és intett Szent Péternek. És a 
menyország kapusa a fejét csóválta és gyana- 
kodva nézett az öt Csilicsali-nővérre, de mégis 
csak kinyitotta a kaput. És a Csilicsali-nővérek 
sárgacipős és feketeharisnyás lábukkal átlép- 
ték a küszöböt és valami édes borzongás, 
valami izgató és gyönyörűséges szédülés fogta 
el őket, amikor megtudták, hogy a menyor- 
szágban vannak. Az arkangyal odavitte őket 
az Úr trónusa elé. És az Úr megörült, amikor 
az angyalt meglátta : 

— Megjöttél valahára? 

— Meg, Uram és elhoztam neked a híres 
Csilicsali-nővéreket, hogy énekükkel szóra- 
koztassanak . . . 

— Előkeljetek hát valamit, gyermekeim, — 
szólt az Úr jóindulattal. 

A Csilicsali-nővérek egymásra néztek, az- 
után bátran rákezdtek arra a népszerű nótára, 
amellyel az egész világot meghódították : 



69 



«Öt piciny leányrul 

Deli, dali, dal, 

Ez az öt piciny lány 

Csili, csali, csal. 

Igaz, hogy a hangunk táncol, 

Hanem azért van sikerünk, 

Mert cserébe, kárpótlásul, 

A lábunkkal énekelünk ...» 

— Ejnye, ejnye! — mondta az Ür vala- 
melyest megdöbbenve, mert ilyen dal még 
nem hangzott el a menyországban. 

— Lássuk csak . . . lássuk csak a második 
versszakot, — feszengett Gábor arkangyal. 

A Csilicsali-nővérek meg voltak elégedve a 
hatással és még bátrabban folytatták: 

«Öt piciny leányka, 
» Fürge, mint a hal, 
Ez az öt piciny lány 
Csili, csali, csal. 
Bár a hangunk fátyolozott, 
A sikerben ez nem gátol, 
Mert cserébe kárpótlásul 
A lábunkon nincsen fátyol ...» 

— No lám ! — mondta az Űr meglepődve. — 
Hát ez így van nálatok, odalent a földön? 

— így van ez, Uram! — felelték a Csili- 
csali-nővérek. 

— A hang nem olyan fontos? 

— Dehogy az, Uram! Hát van nekünk 
hangunk? Te tudod legjobban, hogy nincs. 



70 



— És ha valaki hamisan énekel, az . . . az 
nem baj? 

— Dehogy baj, Uram! Mi mindig hamisan 
énekelünk. 

— Ebben az esetben, gyermekeim, — mondta 
az Úr nyájasan — menjetek a pokolba! Gá- 
bor, vidd őket vissza oda, ahonnan hoztad. 
Ha úgyis mindegy, már csak megmaradok az 
angyalaim mellett. 

És az arkangyal visszavitte az öt Csilicsali- 
nővért a gázlámpa tövébe. 




A HARMADIK. 



Az 1762. év gyönyörűen köszöntött be, 
mert már január első napjaiban volt miről 
pletykázniok Paris nemes gavallérjainak és 
az udvar hölgyeinek. Madame Doublet de Per- 
san híres szalonjába maga Bachaumont mes- 
ter vitte el a szenzációs hírt. Az újságírók 
ősapja könnyed gráciával mondta el, hogy 
Sophie Arnould szakított a kedvesével, La- 
raguais gróffal. Madame Doublet álmélkodott, 
a kellemes Voisenon abbé szörnyűködött, 
Pidansat de Mairobert a vállát vonogatta, 
senki sem akarta elhinni, hogy a dolog meg- 
történt. Pedig mégis igaz volt. 

A nagy színésznőknek kis grófokkal és a 
kis színésznőknek nagy grófokkal való vi- 
szonya már akkor is pontosan be volt jegyezve 
a köztudatba, mindazokkal a változásokkal 
egyetemben, amelyek e viszonyokon keresz- 
tül mentek. A nemes urak és hölgyek gáláns 
kalandjait nemcsak a közönség nézte mohó 



n 



figyelemmel, hivatalosan is ellenőrizték ké- 
mek, rendőrök. Mindenkiről tudták, hogy a 
nap és az éjszaka minden órájában hol van 
és mit csinál. Egész Paris egyetlen nagy háló- 
szoba volt, amelynek titkaiba millió kíváncsi 
szem kandikált be. Szerelmi életét mindenki 
a legnagyobb és legérdeklődőbb nyilvánosság 
előtt élte le. 

Ilyenformán mindenki nagyon jól tudta, 
hogy gróf Laraguais volt a nagyszerű éne- 
kesnő első és egyetlen szerelme, amire La- 
raguais grófné, a művésznő lelkes tisztelője, 
maga is jelentékenyen büszke volt. Egy kicsit 
talán ő maga volt oka ennek a viszonynak ; 
addig magasztalta férjének Arnould kisasz- 
szony bájait és erényeit, amíg a nemes gróf 
beleszeretett az énekesnőbe, akinél méltóság- 
teljesebb és fenségesebb — éppen Bachaumont 
mester szerint — színpadon még nem volt. 
Mindenki rendületlenül hitte e viszony örökké- 
valóságát, bár az sem volt titok, hogy a gróf 
rettenetes féltékenységgel ellenőrizte kedve- 
sének minden lépését. Gyanakodással és gya- 
núsításokkal keserítette az énekesnőt, aki jó 
volt és hűséges. Ez a két erény akkortájt 
meglehetősen gyéren termett, éppen ezért az 
énekesnőt nagyon bosszantotta, kétségbeej- 
tette kedvesének idegessége és nyugtalansága. 



73 



Hovatovább elviselhetetlennek ítélte ezt a 
helyzetet és amikor a nemes gróf egy szép 
napon valami dologban Genfbe utazott : sza- 
kított vele. 

Még pedig végérvényesen, úgy, hogy a ki- 
békülést, a visszatérést mindenkorra lehetet- 
lenné tegye. Ezért rögtön egy másik udvarló 
karjába vetette magát, mint akit a haláltól 
való félelem kerget az öngyilkosságba. Ez 
az új udvarló a híres Bertin volt, a század 
legbőkezűbb és legszerencsétlenebb szerel- 
mese, aki minden igyekezetével sem tudott 
olyan jó lenni az asszonyokhoz, amilyen rosz- 
szak azok ő hozzá voltak. Legutolsó kedvese, 
a bűbájos, de becstelen Hus kisasszony, a 
Comédie Fran?aise legrosszabb színésznője, 
nyakra-főre csalta és Bertin most úgy me- 
nekült Arnould kisasszonyhoz, mint a Becsü- 
letesség és Jóság istenasszonyához. 

A szakítás tehát, amelynek hírén egész 
Paris fölzúdult, megtörtént. És az énekesnő 
a legjobb szándékkal fáradozott azon, hogy 
Bertint boldoggá tegye. De miért, hogy a 
legjobb nőnek sem rokonszenves a jóság és 
gyöngédség ; miért, hogy minél több figyelem- 
mel és odaadással rajongunk valakiért, annál 
unalmasabbnak és kiállhatatlanabbnak lát 
minket? Miért, hogy a nők csak azokat sze- 



74 



rétik, akik gyötrik és kínozzák őket, akik ta- 
posnak rajtuk és a vérüket szívják? Miért 
a zsarnokokat és a hűtleneket, miért a ka- 
landorokat és a csirkefogókat? Arnould kis- 
asszony sehogyan sem érezte jól magát abban 
a tejjel-mézzel folyó Kánaánban, amellyé Ber- 
tin az életét varázsolta és rövidesen utálni 
kezdte nagylelkű szerelmesét. 

Annál is inkább, mert Laraguais gróf egy- 
általában nem akart belenyugodni a szakí- 
tásba. Mikor elbocsátó levelét megkapta, sür- 
gősen hazajött Genfből, fölkereste kedvesét, 
aki akkor már a Bertin kedvese volt és ret- 
tenetes lármát ütött. Arnould kisasszony azon- 
ban hajthatatlan maradt és a jelenet azzal 
végződött, hogy az énekesnő a gróftól ka- 
pott pazar ékszereket visszaküldte a gróf- 
nénak. 

Ez aztán annyira kihozta a sodrából a ne- 
mes grófot, hogy nemes emberhez igazán nem 
illő cselekedetet művelt. Levelet írt a művész- 
nőnek és kemény szavakká jfigyelmeztette arra, 
hogy az ékszereken felül adja vissza a hin- 
tót is, meg a négy lovat, amely addig az ope- 
rába röpítette. 

És azzal együtt mindent, mindent, amit 
valaha tőle kapott. 

Arnould kisasszony végtelenül fölháboro- 



75 



dott a gróf levelén. Pénzzé tett mindent, sőt 
adósságokat csinált, csak azért, hogy a gróf- 
nak mindent visszaadhasson, még a ruhákat 
is, amelyeket a gróf neki csináltatott. (Enyhíti 
a dolgot az, hogy adósságait a gavallér Ber- 
tin rögtön átvette.) Utolsónak küldte vissza 
a négylovas hintót, a bakra felültette a ko- 
csist, meg az inast, magába a hintóba pedig 
beültette a két gyermekét, azt a két gyerme- 
ket, akinek Laraguais gróf volt az apja. 

— így! Most mindent visszaadtam neki, — 
mondta keserűen és lelke mélyén megint sze- 
retni kezdte a grófot. 

A két gyermeket a grófné vette át. Neki 
nen^ voltak gyermekei és amikor a két ki- 
csit meglátta, sírva fakadt. Nyomban befo- 
gatott, fölkereste az énekesnőt és megnyug- 
tatta, hogy a két gyermeket úgy fogja sze- 
retni, mintha az övé volna. A grófot is na- 
gyon meghatotta kedvesének ez a cseleke- 
dete. 

Elszégyelte magát. Találkáért könyörgött, 
sőt a feleségét küldte az énekesnő nyakára. 
Laraguais grófné esdő szavának már nem tu- 
dott ellentállni az énekesnő és megigérte, 
hogy még egyszer, utoljára, beszél a gróffal. 
Ekkor már érezte, hogy csak a grófot szereti. 
És amikor a gróf belépett hozzá, már meg- 



76 



bocsátott neki, mielőtt annak módjában lett 
volna bűneit megbánnia és kegyelemért es- 
dekelnie. De ebben a percben Arnould kis- 
asszony még hideg volt és fenséges. És amikor 
a gróf bocsánatot akart tőle kérni, ridegen 
félbeszakította. 

— Ám jó, — mondta a gróf — hagyjuk 
a dolog érzelmi részét. De gazságot is kö- 
vettem el ön ellen, megloptam és megrabol- 
tam, olyan dolgokat követeltem, amikhez nem 
volt jogom . . . 

— Ezt is hagyjuk! Bár éppen ez az, amiért 
az utolsó találkozásba beleegyeztem . . . 

— Annál jobb — kapott a szón a gróf, 
aki azt hitte, hogy Arnould kisasszony ^íost 
mindent visszavesz tőle. 

— Ön félreértett . . . erről szó sem le- 
het — tiltakozott az énekesnő, amikor a gróf 
a régi kincseket újakkal megtoldva újra föl- 
ajánlotta neki. 

— Ha ezt nem akarja, fogadjon el tőlem 
valami évi járadékot, amellyel megélhetését, 
jövőjét gazdagon biztosíthatom . . . 

- — Nem . . . nem . . . tévedés van a do- 
logban . . . Nem azért akartam önnel talál- 
kozni, hogy bármit is elfogadjak öntől . . . 
ellenkezőleg, én akarok még valamit vissza- 
adni . . . 



77 



A gróf meglepődve ós sértődötten ug- 
rott föl : 

— Soha! 

Az énekesnő szelíden és különösen mo- 
solygott : 

— Visszaveszi . . . fogadni mernék rá, hogy 
visszaveszi . . . csakhogy, sajnos, nincs mó- 
domban, hogy rögtön visszaadjam ... az ön 
nagylelkű elnézésére és baráti előzékenységére 
számítok, amikor arra kérem, hogy ez utolsó 
adósságom letörlesztésére engedélyezzen ne- 
kem egy kevés időt . . . 

A gróf zavartan nézett az énekesnőre. Sej- 
telme sem volt arról, hogy mi lehet ez az 
utolsó adósság? Hiszen visszakapott min- 
dent. 

— Nem tudom . . . nem értem . . . nem em- 
lékszem ... — mondta határozatlanul. 

— Nem emlékszik . . . nem tudja, — mo- 
solygott most az énekesnő. — Hát én meg- 
mondom. Ez # az utolsó adósság az ön har- 
madik gyermeke . . . 

Most a gróf térdre borult és csókolni kezdte 
az énekesnő ruháját, kezét. Sírt. A két sze- 
relmes összebékült és mohóbban és forrób- 
ban egyesült, mint valaha. És ahogy szakítá- 
suknak a híre végig viharzott egész Parison, 
azonmód most a kibékülés örömében tombolt 



mindenki, akinek az opera és a királyi udvar 
kulisszáihoz némi köze volt. A legboldogabb 
Laraguais grófné volt. 

A nevezetes utolsó adósságot azonban az 
énekesnő sohasem fizette meg a grófnak. Ta- 
lán nem is volt igazi adósság . . . 




MESE A GAZDAG KÖLTŐBŐL 
ÉS A SZEGÉNY KÖLTŐBŐL. 



Élt valamikor Bagdadban, amelyet nevez- 
nek Békesség Városának is, két költő, a köl- 
tők között és az egyik szegény volt, a másik 
gazdag. És mindakettőt Izsáknak hívták. És 
a szegény sovány volt a soványság minden 
soványságával, a gazdag ellenben kövér a kö- 
vérség minden kövérségével. Miért is az em- 
berek nevezték az egyiket Sovány Izsáknak, 
a másikat pedig Kövér Izsáknak, a hatalom 
és a dicsőség azonban Allahé, aki teremte a 
világot. 

Abban az időben Al-Mutavakill volt a ka- 
lifa, emléke legyen áldott. Emberséges ember 
volt, szolgája a prófétának, aki egyetlen. És 
amit a próféta mondott, azt a kalifa meg- 
toldotta a maga tapasztalásával, mondván : 
«Négy dolgok kedvesek az én lelkemnek : 
ifjúság, illat, ital és imádság.» így élt ma- 
melukjai és rabnői, vezérei és tanácsadói kö- 



zött és bátorsága olyan volt, mint a megbántott 
tigrisé, nagylelkűsége ellenben, mint a ne- 
mes oroszláné. És kedvelte a hárfás-leányok 
és fuvolások muzsikáját, a táncosnők hajla- 
dozását, a költők verseit és a bölcsek elmés- 
ségét. De minden költők között legjobban 
kedvelte Kövér Izsákot, a gondok és keserű- 
ségek irgalmatlan gyilkosát, a fölszárított 
könnyek atyját. És sok nehéz arany-dinárok- 
kal fizette verseit és elhalmozta őt kegyének 
kegyeivel, adván néki pazar köntösöket, méltó- 
ságokat és jövedelmeket, eunuhokat és rab- 
nőket, drágaköveket és nemes paripákat, mert- 
Kövér Izsák versei igazán rendkívüliek vol- 
tak, öröm a fülnek és gyönyörűség a szívnek. 
És így éltek sok esztendőkig. 

Egy éjszaka nagy szomorúság nehezedett 
a kalifa szívére. Összeveszett kedves rabnőjé- 
vel, kit neveztek Halvának, Édesnek. És álom- 
talanúl járkált palotájának márványfolyosóin 
és kertjének szökőkútai között, gránátalmák 
alatt. És mind nyugtalanabb lett és a végén 
már nem tudott mit csinálni és nem tudott 
mihez fogni, és zokogni szeretett volna, zo- 
kogni. És szomorúságában elküldött Kövér 
Izsákért és az eunuhok megragadták a köl- 
tőt és kicipelték ágyából és a kalifa elé vezet- 
ték. És a költő megcsókolta a kalifa két 



81 



keze között a földet és a kalifa így szólt 
hozzá : 

— Mondj nekem néhány sort álmatlan- 
ságomról és annak okáról! 

És Kövér Izsák azt felelte : 

— Tiéd a parancs, enyém az engedel- 
messég ! 

És beszélni akart és rögtönözni akart, de 
életében eló'ször, semmi sem jutott eszébe. 
Mert, hogy így belehízott és belekövéredett 
a jómódba és a kalifa kegyeibe, igen-igen 
meglustult és elméssége megbénult és lele- 
ményessége megsántult és fantáziája köszvé- 
nyesen vánszorgott és a gondolatok, amelyek 
eddig engedelmes szolgái voltak, most meg- 
szöktek agyának palotájából és a rímek, ame- 
lyek eddig alázatos rabnői voltak, most da- 
cosan bezárkóztak háremükbe és orruk he- 
gyét sem dugták ki. És Kövér Izsák csak 
köszörülte a torkát és köhécselt és krákogott, 
amíg a kalifa éktelen haragra lobbant és rá- 
ordított : 

— Te, gyalázatos kutya, csak az ígérettel 
vagy engedelmes, a cselekedettel nem? Az a 
hála végtelen jóságomért, hogy most úgy tá- 
togatod a szájadat, mint egy kövér ponty, 
de hang nem hagyja el fogaid kerítését és 
nyelved kapuját? Eögtön mondj nékem né- 

A Tündérlaki lányok. 6 



82 



hány sort álmatlanságomról és annak okáról, 
ha azt nem akarod, hogy fekete eunuhom le- 
üsse hitvány fejedet. 

És Kövér Izsák megreszketett egész testé- 
ben és könyörögve mondta : 

— Óh, minden idők királya, enyém a bűn 
és tied a kegyelem. Ha ki nem tud rögtön 
fizetni, az kap egynapos halasztást vagy két- 
napos halasztást vagy háromnapos halasztást, 
a törvény szerint. És én, minden szolgáid 
között a legutolsó és minden adósok között 
a legszerencsétlenebb, csak három órát ké- 
rek tőled, hogy összeszedhessem lelkem kin- 
cseit és kiválogathassam elmém legszebb gyé- 
mántjait és letéphessem szívem legüdébb ró- 
zsáit, örömödre és vígasztalásodra. 

— Jól van, — mondta a kalifa — megadom 
a három órát. 

És Kövér Izsák újra megcsókolta a kalifa 
két keze között a földet és nehéz szívvel ki- 
ment az éjszakába és tanácstalanul bolyon- 
gott a város utcáin és nem tudott mihez 
fogni és zokogni szeretett volna, zokogni, 
mert hasztalanul törte fejét, nem jutott eszébe 
semmi. És elmúlt egy óra és elmúlt a második 
óra és elmúlt a harmadik óra fele és Kövér 
Izsák leült egy kőre és sírni kezdett, mint 
aki dőre. És ahogy sírdogált, egyszerre pana- 



81 



szos hangokat hallott és valaki a messzeség 
messzeségében ezt a dalt énekelte : 

Keresem az álmot, az álom kikerül, 
Mint rémült gazella fut a vadász elül, 
Keresem, kergetem, hajszolom reggelig, 
Az idő eltelik, 

Lelkem a küzdésben elfárad, kimerül, 
Őh, te fényesszemü, ragyogó kristályom, 
Mikor te elborulsz, elkerül az álom, 
Mikor te rámnevetsz, bús orcám földerül. 

És amikor Kövér Izsák meghallotta ezt a 
dalt, amelyet soha azelőtt nem hallott, arca 
megszélesedett a boldogságban és szíve uj- 
jongott. És futni kezdett kövérségének min- 
den kövérségével a kalifa palotája felé és 
megérkezett a kalifa elé a harmadik óra 
utolsó percében. És ölébe vette lantját, mint 
anya a gyermekét és ujjai a sebesség sebes- 
ségével szaladtak végig a húrokon. És el- 
mondta a kalifának a verset, amelyet az éj- 
szakában hallott és amelyet fölösleges ismé- 
telni és a kalifa csodálkozott és álmélkodott 
és így szólt : 

■ — Allahra és a prófétára, óh Kövér Izsák, 
mégis csak te vagy a legnagyobb költó' mind- 
azok között, akik a szívekbe látnak. Mert ál- 
matlanságom oka csak az én fényesszemű, 
ragyogó kristályom, Halva, akivel összevesz 

6* 



84 



tem és akivel most rögtön ki fogok békülni, 
ha a Mindenható is úgy akarja. 

És gazdagon megajándékozván Kövér Izsá- 
kot, békességgel elbocsátotta, míg ő maga 
üzenetet üzent Halvának. És az eunuh el- 
rohant az üzenettel és a válasz fele-úton ta- 
lálkozott a kalifával, aki szívének türelmet- 
lenségében az eunuh után sietett. És Halva 
alázatos szerelemmel közeledett az ő urához, 
akit megbántott és a kalifa vele töltötte az 
éjszakát és boldog volt a boldogság teljessé- 
gében. 

És másnap éjjel, amikor barátaival lak- 
mározott, visszagondolt az elmúlt éjszaka 
gyönyörűségeire és így szólt Kövér Izsákhoz : 

— Mondj nékem néhány sort arról, akit 
szeretek és rajzold le, hogy minden szépsé- 
geit lássam. 

És Kövér Izsák azt felelte : 

— Tiéd a parancs, enyém az engedel- 
messég. 

És beszélni akart és rögtönözni akart, de 
megint csak dadogni kezdett és köhécselt és 
a torkát köszörülte és krákogott és hápogott, 
mert nem volt mondanivalója és agya az 
üresség ürességével volt tele. Miért is a kalifa 
rettenetes dühvel mondta : 

— Hazug kutya, már megint úgy állsz itt, 



85 



mint az oktalan állat? Eögtön mondj nékem 
néhány sort arról, akit szeretek, ha azt nem 
akarod, hogy elevenen megnyúzassalak! 

És Kövér Izsák megreszketett egész testé- 
ben és leborult a kalifa elé és könyörögni 
kezdett : 

— Óh, igazhívők fejedelme, a dzsinek űzik 
velem gonosz játékukat. Csak három órát 
adj nekem, hogy megszüntessem a varázs- 
latot és a kábulásból magamhoz térjek és 
lelkemben világot gyújtsak és agyamból eh 
űzzem a homályt és megfogalmazzam verse- 
met annak dicsőségére, akit szeretsz. 

— Jól van, — felelte a kalifa — még az 
egyszer megadom a három órát. 

És Kövér Izsák nehéz szívvel kitámolygott 
az éjszakába, a kalifa azonban magához in- 
tette nagyvezérét és így szólt hozzá : 

— Kövesd ezt- az embert és nézd meg, 
hogy mit csinál? 

— Hallom és engedelmeskedem, — mondta 
a nagyvezér. 

És óvatosan követte Kövér Izsákot, aki 
tanácstalanul bolyongott a város utcáin és 
kétségbeesetten tördelte a kezét. És elmúlt 
egy óra és elmúlt a második óra és Kövér 
Izsák még mindig gondolatok, képek, hason- 
latok és rímek nélkül vergődött a tehetetlen- 



86 



ség tökéletességében. És amikor elmúlt a har- 
madik óra fele, Kövér Izsák megint odaért 
ahhoz a kőhöz, amelyen az elmúlt éjjel ki- 
sírta magát. És megint leült és megint sírni 
kezdett és íme, a messzeség messzeségében 
megint megszólalt a panaszos hang és valaki 
ezt a dalt dalolta : 

Ne kérdezd, hogy szívem miért beteg, 
Egy karcsú gazellát szeretek. 
Hogy ő a boldogság, a fény, 
Nem tudja más, csupán az éj meg én. 
Arcát nem látta senki idegen, 
Áll-fátyola takarja ridegen, 
így rejti irigy felhő a napot, 
így őrzi rácsos börtön a rabot, 
Csak két sötét szem villog ki belőle, 
Oly éles, mint a gyilkos sima tőre, 
Csak egyet villan s várod a halált, 
őh jaj, hogy engem is szíven talált! 

Majd ugyanaz a hang más hangnemben 
és más ütemben és más lejtésben és a rímek 
más beosztásában így folytatta : 

A színek királya a sárga, 

A sárga rózsa a virágok virága, 

Sárga a napsugár, az éltető, 

A sárga topáz a legszebb drágakő, 

Sárga az ó-bor, a selyem, 

A fűszerek közt a sáfrány a fejedelem, 

Sárga a borostyán és sárga az arany 

S a szeretőmnek sárga haja van. 



87 



És amikor Kövér Izsák meghallotta ezt a 
két dalt, amelyet annakelőtte még sohasem 
hallott, elfelejtette minden bánatát és min- 
den aggódását és agyának minden ürességét 
és arca mértéktelenül megszélesedett a nagy 
örömben. És futni kezdett kövérségének min- 
den kövérségével a kalifa palotája felé és 
megérkezett a kalifa elé a harmadik óra 
utolsó pillanatában. És ölbe kapta lantját 
,és a lant panaszkodni kezdett, mint gyermek 
az anyjának. És elmondta a kalifának a két 
verset, amelyet az éjszakában hallott és ame- 
lyet itt fölösleges ismételni. És a kalifa nagy 
csodálkozással csodálkozott és nagy álmél- 
kodással álmélkodott és csaknem hanyattesett 
örömében, annyira tetszettek neki a versek. 
És gazdagon megajándékozván Kövér Izsákot, 
maga mellé ültette és a legjobb falatokat 
rakatta a tányérjára és a legjobb bort töl- 
tötte a serlegébe. És így ültek és italoztak. 

Ennyit róluk. 

Ami azonban a nagyvezért illeti, aki min- 
denhová követte Kövér Izsákot, ő nem tért 
vissza a palotába, hanem tovább ment a pa- 
naszos hang irányában. És ahogy tovább 
ment, a hang mind erősebb lett és végre a 
nagyvezér megállt egy rozoga ház előtt és a 
ház előtt a kó'padon egy ember ült és rajta 



88 



volt a soványság minden soványsága és a 
nyomorúság minden nyomorúsága. És ez az 
ember hosszú két karját kitárta a fehér Hold 
felé és Sovány Izsák volt az, aki az éjszaká- 
ban ezeket a szomorú dalokat dalolta. És 
amikor Sovány Izsák megpillantotta a nagy- 
vezért, leborult előtte és két keze között meg- 
csókolta a földet. 

— Ki vagy és mi a neved? — kérdezte a 
nagyvezér. 

— Sovány Izsák vagyok, a költő, — felelte 
a szegény ember. 

— Kelj föl és kövess a kalifa palotájába! 

— A te szájad és az én fülem, — mondta 
Sovány Izsák alázatosan és követte a nagy- 
vezért a kalifa palotájába. És amikor meg- 
érkeztek a kalifa elé, Sovány Izsák a földre 
borult és megcsókolta a kalifa saruját és kön- 
tösének alját. És a kalifa megkérdezte : 

— Mit akar ez a szegény ember? 
És a nagyvezér azt felelte : 

— Néhány sort akar neked mondani arról, 
akit szeretsz. 

— Hadd halljam! — mondta a kalifa. 

És a nagyvezér így szólt Sovány Izsák- 
hoz : 

— Mondd el azt a két . dalt, amelyet az éj- 
szaka énekeltél. 



89 



És Sovány Izsák elmondta a két dalt, ame- 
lyet itt fölösleges ismételni és a kalifa nagy 
csodálkozással álmélkodott és nagy álmél- 
kodással csodálkozott, mert íme, ugyanezt a 
két dalt hallotta az imént Kövér Izsáktól is. 
És éktelen haragra gyúladt, de türtőztette 
magát és így szólt Sovány Izsákhoz : 

— Az éjjel szomorúság nehezedett a szí- 
vemre és nem tudtam aludni. Tudnál néhány 
sort mondani álmatlanságomról és annak 
okáról? 

— Mindenesetre, — felelte Sovány Izsák 
és elmondta ugyanazt a dalt, amelyet a kalifa 
az elmúlt éjjel Kövér Izsáktól hallott. 

De most már a kalifa kinyitotta haragjá- 
nak zsilipjeit és haragja kiáradt, mint a rom- 
boló víz, amely mindent elsöpör. És ráordított 
Kövér Izsákra és ordítása olyan volt, mint a 
támadó tigrisé : 

— Melyik a költő és melyik a tolvaj? 

És Kövér Izsák megreszketett egész testé- 
ben és fölemekedett kövérségének mindeíi kö- 
vérségével és azt mondta : 

— Óh, esztendők és évszázadok királya, 
ez az ember csaló. Mert amikor az éjszaka 
Bagdad utcáin sétáltam és hangosan daloltam 
ezeket a dalokat, elleste ajkamról a szavakat 
és a gondolatokat, a képeket és a hason- 



90 



latokat, a fordulatokat és a rímeket. És a 
dalnak az a sajátsága, hogy a fülön keresz- 
tül belopózik a szívbe, mint a szerelmes fiú 
tekintete a kulcslyukon keresztül belopózik a 
hárembe, vagy a szellő az aranyrácson ke- 
resztül besurran az elzárt kertbe. És a dalt 
senkisem tartja meg magának, hanem min- 
denki tovább adja és az idő múlik és a költő 
nevét nem mondja senki és a költő nevét 
nem tudja senki, a dal azonban még mindig 
él. És nem mindegy-e, hogy ki írta? És amikor 
letéped a rózsát, megkérdezed-e előbb, hogy 
ki ültette? És amikor ágyadba emeled a 
szűzlányt, megkérdezed-e előbb, hogy ki volt 
az apja? 

— Allahra mondom, igazad van, — mondta 
a kalifa. 

És szólt Sovány Izsákhoz : 

— Most beszélj te! 

És Sovány Izsák ama kövér felé fordult 
és megszólította : 

— Óh, hazugság atyja, mikor járkálsz te 
éjjel Bagdad utcáin? Sohasem láttalak, pedig 
én vagyok az, aki örökké éber, aki mindig 
virraszt, aki szereti az éjszakát és aki ül és 
énekel az éjszaka csöndességében. Te pedig 
vagy az, aki kövérségének minden kövérségé- 
vel fekszik a puha párnákon, te vagy az, aki 



91 



mély álommal alszik, te vagy az, aki nem 
tudja, hogy mi a nyomorúság meg a goncl. 
És inkább hallottad te az én dalomat, mint 
én a tiédet. Mert a dalnak az a sajátsága, 
hogy a fülön át bemászik a szívbe, mint a 
tolvaj a nyitott ablakon a házba és a dal 
diadalmasan vonul be a szívbe, mint a győ- 
zelmes kalifa az ellenséges városba és a dal 
fészket rak a szívben, mint a madár az ágon. 
És a dal ott marad és tovább énekel és a 
költő nevét mindenki mondja és mindenki 
tudja és a dal már régen meghalt, a költő 
emléke azonban még mindig él. És amikor 
letéped a rózsát, tudod, hogy kinek a kertjé- 
ben tépted. És amikor ágyadba emeled a 
szűzlányt, tudod, hogyan jutottál hozzá. 

— Allahra mondom, igazad van, — mondta 
a kalifa. 

És megkérdezte a nagyvezért : 

— Melyik a költő és melyik a tolvaj? 
És a nagyvezér így szólt : 

— - Allahra, akié minden dicsőség és hata- 
lom, a sovány a költő és a kövér a tolvaj. 

És elmesélte, hogyan követte Kövér Izsákot 
az éjszakában és hogyan találta meg Sovány 
Izsákot. És a kalifa börtönbe vettette Kövér 
Izsákot, a másikat pedig megajándékozta pa- 
zar köntösökkel és sok arany dinárokkal. És 



Sovány Izsák hálálkodva távozott és roska- 
dozott az ajándékok terhe alatt. És ahogy a 
palota kapujához ért volna, az ajtónállók 
látták mérhetetlen rongyosságát} és sovány- 
ságának túlzott voltát és látták a pazar kön- 
tösöket és az arany dinárokat, amelyeknek 
terhe alatt roskadozott. És azt hitték, hogy 
ezeket a kincseket a palotából lopta és meg- 
ragadták őt és megbotozták erős botokkal és 
ronggyá rongyolták rongyait. És vitték őt a 
fő-eunuhhoz, aki megtépázta őt mind a két 
kezével és megtiporta őt mind a két lábával. 
És a fó'-eunuh kezei a medve mancsai voltak, 
lábai pedig az elefánt lábai. És a fő-eunuh 
börtönbe vettette Sovány Izsákot és a bör- 
tönben már ott ült Kövér Izsák. 

És már három napja sínylődtek együtt a 
tömlöcben, amikor egy gazdag kereskedő, 
nagy utazásából hazaérkezvén Bagdadba, ti- 
zenkét szűzeket ajándékozott a kalifának. És 
szépségében mind a tizenkettő olyan volt, 
mint a teli hold a tizennegyedik éjszakán. 
És közöttük a legszebbet, aki olyan volt, mint 
a holdak holdja, nevezték Piruzáhnak, Tür- 
kiznek. És a kalifa nagy szerelembe esett és 
szívébe beköltözött a nyugtalanság és mellé- 
ből sóhajok repültek ki, mint szomorú mada- 
rak. És szerette volna a költők szavait hal- 



93 



lani ós a szíve fájni kezdett Kövér Izsákért. 
És éjjel, nem tudván aludni, lement palotájá- 
nak ama részébe, ahol a tömlöc volt és meg- 
állt a tömlöc ajtaja előtt és beszólt : 

— Itt vagy, Kövér Izsák? 

Kövér Izsák pedig, megismervén a kalifa 
hangját, remegve felelte : 

— Óh, igazhívők fejedelme, itt vagyok és 
csak rajtad áll, hogy meddig legyek itt. 

És a kalifa így szólt : 

— Mondj nekem néhány sort új rabnőm- 
ről, kit neveznek Firuzáhnak. 

És Kövér Izsák azt felelte : 

— Tied a parancs, enyém az engedelmes- 
ség. Hozasd el lantomat, mert vájjon hal- 
lottad-e valaha, hogy a költők lant nélkül 
énekelnek? 

És a kalifa, aki minden szolgák nélkül egé- 
szen egyedül volt, visszament palotájába, hogy 
elküld jön valakit Kövér Izsák lantjáért. És 
amikor a kalifa lépései elnémultak, Kövér 
Izsák így fohászkodott ama soványhoz, aki 
véle együtt sínylődött a börtönben : 

— Óh, testvérem, csak most segíts! És 
Allah meg fogja jutalmazni nagylelkűségedet. 

És Sovány Izsák azt felelte : 

— Örömmel és élvezettel. 

És rögtön ezt a dalt rögtönözte : 



A kedvesemet hívják Firuzáhnak 

És ahol ő van, onnan elmenekül a bánat 

És a szeme nagy és a szeme kék, 

Mint a hibátlan türkiz és a felhőtlen ég. 

Sötét szivárvány a szemöldöke, 

Kinyílt lótusz -virág a köldöke, 

És napsugárból szőve a haja, 

A csókja méz, ámbra a sóhaja, 

A gazelláé a nyaka 

És illata a mósusz illata 

És lejebb két fehér halom van 

Örök hullámzásban, soha nyugalomban, 

A halmok ormán két piros szamóca, 

Óh, én, szamócák szomjazója! 

Csípője gránátalma karcsú ágon, 

Kényesen ringó örök boldogságom, 

Mikor nevet, gyöngyök peregnek, 

Amikor sír, a hurik keseregnek, 

A szempillája selyem-legyező, 

A combjai két márvány-oszlopok 

Ez ő, 

Kiért szívemben gyilkos tüz lobog. 

És amikor Kövér Izsák ezt a dalt meg- 
hallotta, megrázkódott az örömtől és hanyatt- 
esett a boldogságtól. És így szólt ama so- 
ványhoz : 

— Óh, testvérem, ne félj, elmúlik az éj, 
küszöbén a reggnek, bajaid elcsendesed- 
nek, gondjaid elmúlnak, homlokod ráncai 
elsimulnak, mert a Mindenható meg fog se- 
gíteni ! 



95 



És jöttek az eunuhok Kövér Izsákért és 
vitték a kalifa elé és Kövér Izsák ölbe kapta 
lantját és megcsókolta, mint régen látott 
gyermekét az anya és elénekelte a dalt, ame- 
lyet Sovány Izsáktól tanult és amelyet itt 
fölösleges ismételni és a kalifa magánkívül 
volt az elragadtatástól és megrázkódott az 
örömtói és hanyattesett a boldogságtól és 
megbocsátott Kövér Izsáknak, mondván : 

— Óh, te kövér, te kövér, mégis csak te 
vagy a legjelesebb mindazok között, akik a 
szívekbe látnak! És első vagy minden köl- 
tők között, mert Allahra, senki meg nem 
közelíti szavaid édességét. És hol láttad Fi- 
ruzáht, hogy ilyen híven rajzoltad le minden 
szépségeit? 

És gazdagon megajándékozta a költőt és 
maga mellé ültette, hogy lakmározzék vele. 
A nagyvezér azonban, aki erős gyanakodással 
gyanakodott Kövér Izsákra, hallván a dalt, 
elsietett a börtönbe és ott megtalálta Sovány 
Izsákot. És faggatni kezdte és ama sovány 
elmondott neki mindent. És a nagyvezér meg- 
oldotta láncait és azt mondta neki : «Kövess !» 
És bement a kalifához és így szólt : 

— Óh, igazhívők fejedelme, ez a gazember 
egyszer már megcsalt. Ne higyj a hazugságok 
atyjának, a füllentések nagyvezérének és a tó- 



96 



dítások főpapjának, mert csalás és árulás van 
a dologban. És akarod-e tudni, hogy ki írta 
ezt a dalt? 

— Tudni akarom, — mondta a kalifa. 
Erre a nagyvezér intett az ajtónállóknak 

és azok a kalifa színe elé bocsátották Sovány 
Izsákot és a kalifa megismerte a rongyos 
embert, aki rongyosabb és soványabb volt, 
mint valaha. És Sovány Izsák leborult a 
kalifa elé és elénekelte a dalt és a kalifa ál- 
mélkodva hallgatta. És Sovány Izsák el- 
mondta, hogyan vették el tőle a pénzt meg 
az ajándékot, hogyan verték meg és hogyan 
vetették börtönbe. És a kalifa arca elborult 
és lelke elkeseredett. És rossz kedvének leg- 
felső fokán így szólt Sovány Izsákhoz : 

— Óh, te sovány ember, rendkívül sok 
bajom van veled. Mindig későn jösz és min- 
dig rosszkor jösz és amikor örülök, megron- 
tod örömömet. És fölösleges a pazar köntös 
annak, aki nem tudja fölvenni, haszontalan 
az arany-dinár annak, aki nem tudja forgatni 
és hiábavaló az ékesszólás annak, aki nem 
tud vele élni. És mit érnek a legszebb ver- 
seid, ha ama másik ügyesebb, mindig előbb 
mondja el, mint te? Menj előlem sovány em- 
ber és ne lássam többé soványságod végtelen 
soványságát, mert Allahra és a prófétára, 



97 



elevenen megnyúzatlak és mások riasztására 
kitömetlek! 

És Sovány Izsákot kiűzték a palotából és 
Sovány Izsák hazament és leült háza előtt a 
kőpadra és így szólt : 

— Dicsőség Allahnak, aki mindeneknek ura 
és az egyetlen és a legjobb és a legbölcsebb. És 
ő tudja, hogy mit csinál, mert az egyiknek 
adja a kövérséget a legnagyobb kövérséggel, 
a másiknak a soványságot, a legnagyobb so- 
ványsággal. És jaj annak, aki föllázad a maga 
soványsága ellen, mert minden úgy történik, 
ahogy Allah akarja és semmi sem segít ellene. 
És akiről meg vagyon írva, hogy kövérségé- 
nek határtalanságában örüljön életének, azt 
mindenki táplálja, akiről pedig meg vagyon 
írva, hogy soványságának teljességében hunyja 
le szemét, az akkor sem hízik meg, ha maga a 
kalifa akarja is. 




A Tündérlaki lányok. 



A CSIZMA ÉS A CIPŐ. 

I. 

V. Emánuel cirill király, akit barátai Jónak, 
ellenségei pedig Nagynak neveztek (anélkül, 
hogy megmondták volna : miben nagy), az 
igazak mély és egészséges álmát aludta a 
Maple berendezte hálószobában. Délelőtt ti- 
zenegy óra volt és az előszobában a komornyi- 
kon kívül csak a király hadsegéde és gróf 
Cólnix, a pénzügyminiszter volt jelen. A ko- 
mornyik és a pénzügyminiszter durákot ját- 
szott, báró Végh-Állomássy pedig, akit a ma- 
gyar nemzeti kaszinóból golyóztak át cirill 
földre, kibicelt. 

Egyszerre csak a hálószobából rövid, de 
barátságtalan ordítás hallatszott. A három 
úr összenézett, mert e hang jelentőségét min- 
denki ismerte : V. Emánuel a csizmáját kérte. 
Auguste bosszúsan tette le a kártyát, de báró 
Végh-Állomássy előzékenyen intett és a sarok- 
ból előhozta a fényesre mázolt sarkantyús 
csizmát , 



99 



— Majd beviszem, — mondta nyájasan — 
úgyis jelenteni valóm van. 

— Stréber! — mondta gróf Cólnix a foga 
között, mialatt a báró belejtett a hálószo- 
bába. 

— Három gyors mester, — mondta Auguste 
— és lázasan keverni kezdett. 

II. 

A hálószobában kellemes félhomály volt. 
V. Emánuel nem ismerte meg a belépő alakot. 

— Te vagy, Gugusse? — kérdezte mo- 
gorván. 

— Nem, Sire, — mondta a báró tisztelet- 
teljesen. — Auguste rögtön jön. 

— Ön az báró úr! Legyen szíves, csináljon 
egy kis világosságot . . . 

A báró az ablakhoz lépett és félrehúzta 
a nehéz függönyt. Most beömlött a napfény, 
sárgán, rikítón, kellemetlenül. V. Emánuel pis- 
logni kezdett és erősen dörzsölte a szemét. 

— Sacré Gugusse! — káromkodott ő fel- 
sége. — A fickót hetek óta nem látom. Mind- 
untalan ön hozza be a csizmámat ! 

— Óh Sire! Ha tudná, milyen szívesen te- 
szem . . . 

Ezzel a báró az ágy elé állította a csizmát, 

7* 



10G 



amelyet eddig áhítatosan a kezében tartott. 
V. Emánuel hatalmasat, igazán királyit ásí- 
tott, azután megkérdezte : 

— Hány óra? 

— Tizenegy, felség. 

— Ki van az előszobában? 

— Cólnix gróf. 

A király homloka még jobban elborult : 

— Ez azt jelenti, hogy az állampénztár- 
ban már megint nincs egy megveszekedett 
maravédi sem . . . 

Most a báró is elhalványodott egy kissé 
és remegő, de még az eddiginél is tisztelet- 
teljesebb hangon szólt : 

— Pedig azt reméltem . . . "bátorkodtam 
volna . . . 

V. Emánuel gúnyosan fölkacagott : 

— Pénz? . . . Megbolondult? . . . Honnan 
vegyem? Mindegy no, küldje be a grófot. 
Megálljon csak! Ha Gugusset látja valahol, 
mondja meg neki, hogy el van csapva! 

Báró Végh-Állomássy mélyen meghajolt és 
szó nélkül távozott. 

— Micsoda kenyér! Micsoda foglalkozás! — 
mondta magában, mikor megint az előszobá- 
ban volt. 



101 



III. 

Most Cólnix gróf lépett a hálószobába. A 
király sötét arccal fogadta. 

— Sire, a királyné ... — kezdte a gróf. 

— A királyné? 

És V. Emánuel dühösen csapta le a fésűt, 
amellyel gyér hajszálait igyekezett égnek me- 
reszteni. Torkig volt ezzel a komédiával. Sehol 
semmi pénz az egész országban. Hitel sehol. 
Az összes kereseti források kiapadtak. Kend- 
jelért, nemességért, rangért, miniszterségért 
már senki sem fizet. Sőt a külföldi piacon is 
leszállt a cirill rendjelek értéke, viselni is 
csak budapesti és bécsi újságírók merik. És 
ehhez az őrületes pénzhiányhoz még a ki- 
rályné! A fekete és ideges Alexandrine, udvari 
körökben bizalmasan : Xandi. Ez a pokoli 
asszony, akinek minden péjiz kevés. Aki a 
legnagyobb nyugalommal küldte a koronázási 
jelvényeket a zálogházba és egy odavetődött 
angolnak potom áron eladta Szent Xaméte 
csodatevő arany palást ját. V. Emánuel tom- 
bolni szeretett volna dühében, amikor a 
pénzügyminiszter a királynéról kezdett be- 
szélni. A miniszter azonban nem tágított. 

— Igen, felség ... a királyné . . . 

— Pénz kell neki ugy-e? 



102 



— Igen, Sire! 

— Honnan vegyem? Magának nincs? 

— Nekem? — kérdezte a gróf őszinte fel- 
háborodással. — Nekem? Felségednek talán 
tudni méltóztatik, hogy hónapok óta egy vörös 
rézgarast sem láttam a fizetésemből és már 
régen elmentem volna napszámosnak, ha a 
konverzióba vetett reménység nem tartaná 
bennem a lelket . . . 

— A konverzió! — szólt most a király 
álmatag hangon. — Mikor lesz az? 

És bánatosan sóhajtott. A pénzügyminiszter 
vállat vont : 

— Mikor? A Rotschild-csoport nem akar 
mozogni. De ösmerek Budapesten egy Berger 
nevű embert, az talán megcsinálja . . . 

— Zsidó? — kérdezte V. Emánuel az undor 
szelid nemével. 

-Az. 

— Aggályos. Mert akkor netán csak kevés 
készpénzt fog adni ... A többit inkább ko- 
porsókban ... De mindegy! Sürgesse a dolgot. 

— Igen ... De addig? . . . 

— Addig? . . . Addig? . . . 

A király komor némaságba sülyedt. 

— Talán még egyszer meg lehetne próbálni 
Auguste-tal, — szólt kis szünet után a gróf. 

— Nem hiszem . . . Különben sem tudom, 



103 



hol kószál a fickó . . . Mióta legutóbb azt az 
ötszáz drachmát idekölcsönözte, magamnak 
kell öltözködnöm . . . 

— Itt láttam az előszobában . . . 

A gróf kinyitotta az ajtót és kiszólt : 

— Auguste, kérem csak! 

IV. 

Most belépett Auguste, feszesen, hidegen, 
kedvesség és eló'zékenység nélkül. 

A király szeliden nézett rá, a pénzügy- 
miniszter pedig szeretetreméltó kacérsággal. 

— Hogy vagy, Gugusse? — kérdezte a ki- 
rály gyöngéden. 

— Kissé bágyadt vagyok, felség, — mondta 
Auguste. — A sok munkában kimerültem. 
Szabadságra keliene mennem, pihenni, vala- 
hová jó levegó're, tenger mellé ... De nincs 
pénzem . . . 

A király csalódottan nézett a pénzügy- 
miniszterre, de az a szemével intett. 

— Hát mért nem fordul bizalommal ő fel- 
ségéhez? — kérdezte -a pénzügyminiszter. — 
Ö felsége olyan jó, olyan nemes . . . 

— Szívesen adnék neked, Gugusse, — 
mondta a király. — De magamnak sincs . . . 
te tudod legjobban. 



104 



— Az adó ! . . . A hátralékok ... — só- 
hajtott a miniszter . . . 

— A hadsereg! — sóhajtott a király. 

— Az udvartartás! 

— A külföldi sajtó! 

— A konverzió előkészítése! 
Auguste szeme csillogni kezdett. 

— A konverzió? — kérdezte habozva. 

— Igen, a konverzió ... — kapott a szón 
a pénzügyminiszter ... — Már csak napok, 
legföljebb hetek kérdése. A Berger-csoport 
mindent megígért! 

— És Berger megbízható ember ... — szólt 
most V. Emánuel kenetesen. 

Auguste elgondolkozott. Azután akadozva 
szólni kezdett : 

— Hát hiszen elvégre . . . valami kevés meg- 
takarított pénzem még van ... és ha fel- 
séged . . . 

— Nem, Gugusse, — mondta a király jósá- 
gosan — már úgyis annyival tartozom neked . . . 

— De, Sire . . . egy hű szolga nemes aján- 
lata ... — vágott közbe a pénzügyminiszter 
türelmetlenül. 

— Valóban . . . egy hű szolga ... — ismé- 
telte Auguste. 

— Ám legyen . . . nem akarlak megbán- 
tani . . . Mennyi az a pénz? 



105 

— Ötszáz drachma ... az utolsó, ami ma- 
radt . . . 

Ezzel Auguste, a hű szolga kivette zsebé- 
ből a pénzt és egy hatvanöt rupiás cirill 
váltót. 

A király gyorsan aláírta a váltót és átvett 
350 drachmát. Azután a pénzügyminiszterhez 
fordult : 

— Vigyen át a királynénak 150 drachmát! 

— Nem lesz ez a 100 drachma kevés? — 
kérdezte a pénzügyminiszter tiszteletteljesen. 

-*■ Gazember! — szólt a király. — Itt van 
még 50 drachma . . . 

A pénzügyminiszter mélyen meghajolt, 
Auguste pedig — valami megmagyarázhatat- 
lan nagylelkűségi rohamnak engedve — föl- 
segítette a király kabátját. 



Az előszobában Cólnix gróf újra találko- 
zott báró Végh-Állomásyval. A báró úgy szá- 
guldott föl-alá, mint a ketrecbe zárt tigris. 

A pénzügyminiszter könnyed és negédes moz- 
dulattal meglebegtette előtte a 50 drachmás 
bankjegyet, amelyet zsebrevágott. 

— Mi ez? — kérdezte a báró kábultan. 

— Pénz édes öregem, — szólt a gróf vígan. 



106 



— Pénz! És én, amióta itt vagyok, még 
egyetlenegyszer sem kaptam egy lyukas mill- 
reiszt . . . Pedig még a csizmáját is beviszem . . . 

A gróf vállat vont : 

— Maga nagyon ügyetlen, kedves báró. 
Látszik, hogy becsületes és lovagias magyar 
lélek . . . Nem tudja a módját , . . 

— Nem, nem tudom, — szólt a báró le- 
hangoltan. 

— Vigasztalódjék! . . . Meg fogja tanulni. 
Mindannyian megtanultuk ... És megengedi, 
hogy mint idősebb kollega . . . egy jó tanácsot 
adjak magának? . . . 

— Kérem ! . . . 

— Maga kedves ós szeretetreméltó fiú . . . 
De azt már tapasztalhatta, hogy a király 
csizmájával semmire sem megy . . . Próbálja 
meg egyszer a királyné cipőjével! 




A CIBILLEK FEHÉR ASSZONYA. 

(Báró Végh-Állomássy cirill ezredes levele 
Knazics Vilibald cs. és kir. gyalogos főhadnagyhoz 
Budapestre ). 

Grova, 18**. március 19. 

Lieber Kamerád, 
megkaptam leveledet, még pedig sértetlenül, 
amin őszintén megvallva nagyon csodálkoz- 
tam, mert itt minden a kabinetiroda kezén 
megy át és ez a kéz minden külföldi levelet 
fölbont és elolvas. Hiába, a magamfajta re- 
negát, aki magyarból cirillé vedlik, mindig 
gyanús marad és noha Emánuel nagyon ki- 
tüntet bizalmával, kémekben és árulkodókban 
az udvarnál nincs hiány. Hála Istennek, most 
már elég jól vagyok, pénzt ugyan nem sokat 
kapok, mert a királynak magának sincs, de 
rang az van bó'ven. Tudod, hogy mint fó'- 
hadnagy jöttem ide, most már ezredes va- 
gyok és hamarosan tábornok leszek. A hullák 
gyorsan lovagolnak ebben a nagyszerű tar- 
tományban. 



108 



Ami már most a te ügyedet illeti, jöhetsz 
bátran. Már beszéltem rólad ő felségének, aki 
ma reggel nagyon jókedvű volt és kegyesen 
meghallgatta rólad való jelentésemet. Jókedvé 
nek különös oka volt, az éjjel ugyanis meg- 
jelent a palotában a cirillek fehér asszonya . . . 
de erról később! A fődolog az, hogy van szá- 
modra állásom, még pedig több is. Válogat- 
hatsz bennük. Az első — a legkevésbé tekin- 
télyes, de elég jövedelmező — a partbiztosi 
állás volna. De ez egyúttal a legbizonytalanabb 
is, mert erre nagyon sok éhes ember feni a 
fogát. Az udvari intrika és protekció egész 
gépezete mozog már ez állás érdekében, magá- 
nak Xandi királynőnek is van rá jelöltje. Min- 
denesetre ajánlottalak ő felségének, aki meg- 
ígérte, hogy protegálni fog. A másik állás — 
kérlek ne haragudjál, hogy nyiltan beszélek — 
az alkomornyiki, inkább magántitkári jelleg- 
gel. Gugusse ugyanis, az eddigi komornyik 
nyugalomba vonult, hogy ezentúl minden idejét 
az uzsoráskodásnak szentelhesse. Szó sincs 
róla, az állás nem valami nóbel, de ha ügyesen 
látod el, te is megszedheted magadat, ahogy 
Gugusse. Erre az állásra is előjegyeztelek ós a 
magam részéről ezt látnám a legszerencsésebb 
megoldásnak. Itt, ahol mindannyian lakájok 
vagyunk, az a legnagyobb úr közöttünk, aki 



109 



legközvetlenebbül érintkezik a királlyal. Ha 
azonban ez az állás sem Ínyedre való, még 
mindig beléphetsz a gárdába, legalább is 
kapitányi ranggal. De ebben az esetben a 
te dolgod, hogyan élsz meg. Eleve figyelmez- 
tetlek arra, hogy rám ne nagyon számíts. 
A kezdet nehézségein szívesen átsegítlek, de 
az első száz drachma után pontot kell ten- 
nem, lévén magam is csonton rágódó kutya 
a kutyák között. 

Különben a gárdánál elég jól fogsz élni, 
kapsz egyenruhát (majdnem azt írtam kosz- 
tümöt), lakást, fűtést, világítást és mosást, 
teljes ellátással egyetemben. Dolgod pedig 
nincs. Kezdetnek ez is elég. Ha pedig sze- 
rencsésen kártyázol — a gárdatisztek nemes 
és gazdag cirill fiúkból kerülnek ki — meg- 
keresheted a magad szivarra és konyakra- 
valóját. Kártyázni pedig kártyázhatsz egész 
nap és egész éjjel, mert hetenkint csak egy 
éjjel van dolgod, amikor palota-inspekciós 
vagy. 

Ilyenkor a király, a királyné és az ud- 
varhölgyek ajtaja elé kivezényled az őrtálló 
tiszteket, a többit pedig rajok bízod. Magá- 
ban a palotában éjjel nem szokott semmi 
rendkívüli vagy meglepő' történni, a palota 
folyosóinak egyetlen szenzációja a fehér asz- 



110 



szony, aki kísérteties leplében végigsétál a 
nehéz szőnyegeken. 

Mint minden valamire való királyi palotá- 
nak, a grovainak is megvan a maga házi 
kísértete. Magam is láttam egyszer a cirillek 
fehér asszonyát. Tudod, hogy én is a gárdá- 
hoz jöttem át, ez a cirilleknél az idegenek 
légiója. A nagy folyosó sarkában álltam posz- 
ton Brillantine hercegnő' ajtaja előtt (azért 
hívják így, mert rajong a kipödört bajuszért) 
és rettenetesen unatkoztam. Éjféltájban a 
folyosó túlsó végéről valami fehérség köze- 
ledett felém. Akkor már hallottam a fehér 
asszonyról és a szívem megdobbant. De azért 
bátran szembenéztem vele. A fehér asszony 
jött nagy, határozott, erőteljes lépésekkel, 
mintha nem is asszony lépne. Szinte rengett 
bele a folyosó. Hatalmas nagy asszony volt, 
a legmagasabb gárdistánál is öt-hat fejjel 
magasabb. Bő, fehér selyem-köntösében olyan 
volt, mint Loie Puller, mikor a liliomot tán- 
colja. Valami babonás ijedség szállt meg és 
nem tudtam a szememet levenni róla. Eszembe 
jutott, amit rámparancsoltak, hogy rögtön 
hátra-arcot csináljak, mihelyt a fehér asz- 
szonyt meglátom. De én bizony mozdulni sem 
tudtam. Csak néztem rá mereven és bizo- 
nyos megkönnyebbüléssel vallottam be ma- 



111 



gamnak, hogy a fehér asszony arcvonásai ép- 
pen nem borzasztók. Ellenkezőleg, az arcocs- 
kája inkább kellemesen huncut, az orra pedig 
határozottan pisze volt. De alig, hogy ezt 
észrevettem, a fehér asszony parancsoló moz- 
dulattal emelte föl kezét és lábával türelmet- 
lenül toppantott. Most már sürgősen hátra- 
arcot csináltam és feszes haptákban bámultam 
Briliantine hercegnő ajtajára. Hallottam a fe- 
hér asszony nehéz lépéseit és amikor jó öt 
perc múlva megint megfordultam, a fehér 
asszony nyomtalanul eltűnt. 

Eeggel a palotát fölverte az izgató hír : 
a cirillek fehér asszonya itt járt az éjjel. Cso- 
dálatosképen, valami túlságosan nagy moz- 
galmat nem szült a rémes esemény, az udvar- 
hölgyek inkább finoman mosolyogtak, a gárda- 
tisztek pedig tartózkodás nélkül röhögtek. El- 
lenben tíz órakor boldog, boldogtalan a ki- 
rály előszobájába tódult audienciára. Úgy lát- 
szik, az a cirill közhit, hogy a fehér asszony 
megjelenése után a király senkitől sem tagad 
meg semmit. Csakugyan, később magam is 
tapasztaltam, hogy V. Emánuel ilyenkor min- 
dig pazar kedvében van és legalább is mindent 
megígér. 

A fehér asszony dolga azonban nagyon fúrta 
oldalamat, Még sokkal rövidebb idő óta vol- 



112 



tam cirill alattvaló, semhogy nyíltan kérde- 
zősködni mertem volna, új bajtársaim sem 
méltattak bizalmukra, csak Cólnix gróf, a 
pénzügyminiszter viseltetett némi rokonszenv- 
vel irántam. 

— Ez az ember fogja nekem a fehér asz- 
szQny titkát elárulni, — mondtam magamban. 

És amikor a pénzügyminiszter bejött a 
palotába, nagy kerülgetések közepette, ret- 
tenetes óvatossággal kiböktem a veszedelmes 
kérdést. 

A pénzügyminiszter furcsán nézett rám : 

— Hallja, főhadnagy úr (akkor még fő- 
hadnagy voltam) tulaj donképen minek néz 
ön engem? 

— Mindenesetre okosabb embernek, mint 
a pénzügyminiszter úr engem! 

A pénzügyminiszter mosolygott, de azután 
vállat vont : 

— Istenem, minden királyi palotának meg- 
van a maga babonája. Ha a bécsi Burgban 
megjelenik a fehér asszony, meghal valaki. 
A velünk barátságos viszonyban élő modrán 
birodalomban a fehér asszony azt jelenti, 
hogy pénz áll a házhoz. 

— És itt? 

— Itt? 

A pénzügyminiszter hallgatott, de ekkor 



113 



a hátunk mögött hirtelen megszólalt egy női 
hang : 

— Ha a főhadnagy úr olyan kíváncsi, meg- 
mondom, mit keres itt a fehér asszony? 

Hátranéztünk és mindaketten elsápadtunk. 
Xandi királyné állt a hátunk mögött. Arca 
égett a haragtól és a földháborodástól. 

— A fehér asszony, — mondta dühös meg- 
vetéssel, mielőtt egy szót szólhattam volna — 
hiszen a pénzügyminiszter úr nagyon jól tudja, 
nem más, mint az önök dicső királya, az én 
felséges férjem, V. Emánuel. A cirillek királya 
néha pajzán kedvében álruhát ölt, mint Ha- 
run al Easid, az igazságos kalifa és a királyi 
élvezeteket egy kis polgári változatossággal 
fűszerezi. Az irígylésreméltó ifjú teremtést, 
akinek királyi keszkenőjét odadobta, saját fel- 
séges hátán hozza be a palotába és az édes 
terhet a fehér asszony titokzatos köntösével 
leplezi. 

És Xandi királynő most igazán királynői 
gúnnyal tette hozzá : 

— Minden királyi palotának megvan a 
maga babonája. Ha a bécsi Burgban meg- 
jelenik a fehér asszony, meghal valaki. A ve- 
lünk barátságos viszonyban élő modrán biro- 
dalomban a fehér asszony azt jelenti, hogy 
pénz álí a házhoz. Ha pedig a grovai királyi 

A Tündértaki lányok. 8 



114 



palotában megjelenik a fehér asszony, ez azt 
jelenti, hogy egy hatodrendű párisi színésznő 
vendégszerepel az udvari színházban. 

Ezzel Xandi királyné faképnél hagyott min- 
ket, én pedig még ugyanaznap, este, a szín- 
házban megállapítottam, hogy nem csalódott. 
A «Dame de chez Maxiim személyesítőjében 
ráismertem a kellemesen huncut arcú, pisze- 
orrú fehér asszonyra. A fehér asszony szerepé- 
ben alkalmasint jobb volt, Mint a Mome 
Crevette-ében . . . 

Most tudod, amit tudnod kell. írd meg, 
mikor jössz? Addig is vagyok öreg kriegs- 
kamerádod 

Báró Végh-ÁUomássy, 

ezredes, V. Emánuel cirill király 
ő felsége hadsegéde. 



O 



A TIZENHAEMAS. 



1. 



Hajnali három órakor két csöndes és szo- 
morú leány ment le a montecarlói Sporting- 
Club lépcsőin, két kis magyar színésznő, az 
egyik szőke, a másik barna. Ma már nehéz 
megállapítani, hogy akkor melyik volt szőke, 
és melyik barna, hiszen azóta másfél év múlt 
el és azóta mind a kettő volt már vörös is, 
fekete is. Ez különben is mellékes. Lényeges 
csak az, hogy ezen a szomorú hajnalon a 
szőkének éppen olyan kevéssé volt pénze, mint 
a barnának. Éjféltől fél kettőig kétezer fran- 
kot veszítettek, csak azért ilyen keveset, mert 
több nem volt náluk. 

Fél kettőkor a barna egy budapesti ügy- 
védtől kölcsönkért száz frankot, mert valami 
titokzatos sejtés azt súgta neki, hogy most 
a zéró jön ki. A zéró nem jött ki, ellenben 
a gyorskezű croupierk a többivel ezt a száz 
frankot is begereblyézték. Két órakor a szőke 

8* 



116 



egy másik budapesti ügyvédtől másik száz 
frankot kért kölcsön, mert valami titokzatos 
sejtés azt súgta neki, hogy most tizenkétszer 
egymásután a fekete jön ki. A fekete nem 
jött ki és minthogy több budapesti ügyvéd 
nem volt a helyiségben, a két fiatal mű- 
vésznő kénytelen-kelletlen abbahagyta a já- 
tékot. Ott méláztak a roulette-asztalok kö- 
rül és fájdalmasan néztek egymásra, vala- 
hányszor a zéró vagy a fekete kijött. De 
fájdalmasan néztek akkor is, ha más szám 
és a vörös jött ki. 

Otthon, a holtéiban még volt egy kis pénzük, 
ezerötszáz frank. Negyedháromkor a barna azt 
indítványozta, hogy menjenek haza ezért a 
pénzért és játszanak tovább. A szőke azonban 
okosabb volt. 

— Azt is elveszítsük? — kérdezte szo- 
morúan. — Miből fizetjük ki a hotel-számlát, 
hogyan utazunk haza? 

A barna nem felelt és sértődötten vonult 
át a trente et quarantehoz. Fél háromkor a 
szőke megérintette a vállát : 

— Tudod mit, talán mégis neked van 
igazad. Gyerünk haza a pénzért . , . 

De most a barna nem akart. És három- 
negyed háromkor elhatározták, hogy másnap 
hazautaznak. Elvesztettek tizenötezer frankot. 



117 



az idén nem sikerült. Nem baj, majd sike- 
rül jövő márciusban. 

2. 

— Mindennek ez az átkozott tizenhármas 
az oka, — sopánkodott otthon a szőke és 
gyűlölettel nézett egy furcsa kis ékszerre, 
amely az imént még a nyakán pompázott. — 
Minek is fogadtam el? Sejthettem volna, hogy 
bajt hoz rám . . . 

Valamelyik babonás barátja kedveskedett 
neki ezzel az ékszerrel, amely brilliánsokból 
és rubinokból kirakott 13-as szám volt. Szemre 
csinos volt, de nem nagyon értékes, pár száz 
koronába kerülhetett. A szőke fokozódó gyűlö- 
lettel nézte. 

— Kidobom az ablakon, — mondta hir- 
telen elhatározással. 

És az ablakhoz sietett. De a barna meg- 
fogta a kezét : 

— Megbolondultál? Nem kár a szép bril- 
liánsokért? 

A szőke durcásan vállat vont : 

— Nekem nem kell. Amióta hordom, meg 
vagyok verve. Semmi sem sikerül. A barátom 
szakított velem, a játékban veszítek . . . 

Kinyitotta az ablakot. 



118 



— Nem engedem, — mondta a barna. — 
Cseréld be egy gyűrűre vagy láncra . . , 

— Akkor az átok rászáll a gyűrűre, vagy 
a láncra, — makacskodott a szőke. 

— Hát tudod mit? Add nekem! 

— Meg fogod bánni, hogy elkérted. 

— Nem én. Mi történhetik velem? A leg- 
rosszabb esetben én dobom ki az ablakon. 

— Ahogy akarod. Nekem mindegy. 

•A barna eltette az ékszert, azután meg- 
csókolta barátnőjét és átment saját szobá- 
jába. A szőke még egy kis ideig ott állt az 
ablak mellett és kinézett a tengerre. Nem 
sokat látott belőle, az ég, meg a tenger egy- 
formán fekete volt, erős szél fújt és néhány 
esőcseppet vágott az arcába. A szőke meg- 
rázkódott és fölnézett a csillagtalan égre. 
Messziről tompa morgás hallatszott. A szőke 
ijedten behunyta a szemét. Azután becsukta 
az ablakot és lebocsátott a a föggönyt. Félt a 
villámlástól, a vihartól. Bebújt az ágyba és 
a fejére húzta a takarót. Lelke mélyén bol- 
dog volt, hogy megszabadult a 13-astól. 

3. 

A barna nem tudott elaludni. Ő is félt a 
vihartól és nem merte a villamos iámpát el- 



119 



oltani. Beletemetkezett a vánkosba és körül- 
párnázta a fülét, hogy ne hallja a menny- 
dörgést. Elővett egy könyvet és olvasni kez- 
dett. De véletlenül valami detektívregény ke- 
rült a kezébe. Mindjárt az első oldalon hár- 
mas rablógyilkosságot fedezett föl nemcsak 
a rendőrség, hanem ő is. Eémülten hajította 
el a könyvet és behunyta a szemét. De így 
még rosszabb volt. Kis ördögöket látott maga 
előtt, ott ugráltak az ágyán és a fülébe ordí- 
tozták : 

— Tizenhárom! Tizenhárom! 

Azután eltűntek. Helyettük megjelent egy 
óriás 13-as, akkora, mint az Eiffel-torony. 
Fehér és vörös villamos-körtékből épült, hol 
fölágaskodott, hol leguggolt, azután elvágó- 
dott és úgy siklott tovább, mint óriáskígyó. 
A barna szerette volna a szemét kinyitni, 
hogy megszabaduljon ettői a rettenetes láto- 
mástól. 

De a szeme mintha leragadt volna. Lélek- 
zeni sem bírt. A villamos torony most a mel- 
lén állt és feketecsuhás barátok jöttek ki be- 
lőle, tizenhármán. És a torony tetején meg- 
kondult egy harang, két harang, tizenhárom 
harang és mindegyik tizenhármat harangozott. 
Azután rettenetes dörgés és csattanás hallat- 
szott, a földből lángoszlopok csaptak föl és 



120 



elnyelték a villamos tornyot, a feketecsuhás 
barátokat és a harangokat. A barna fölsikított 
és minden erejének megfeszítésével kinyitotta 
a szemét. Ágya mellett a kis szekrényen 
szelíden világított a zöldernyős lámpa és eb- 
ben a világosságban fehéren és vörösen csil- 
logott a furcsa kis ékszer. Körös-körül csönd 
volt, csak az ablaküveget verte fáradhatatlan, 
egyhangú dobolással az eső. 

A barna valamelyest megnyugodott, le- 
térdelt az ágy elé és imádkozott, mint kis- 
lány korában. Azután odament az ablakhoz 
és hallgatózott. A vihar elült, abban az utolsó 
rettenetes mennydörgésben és csattanásban 
kimerült az ereje. A barna még mindig félén- 
ken félrehúzta a függönyt. Odakint sötét volt, 
valahol nagyon messze még föl-föllobbant egy- 
egy elkésett villám, erőtlenül és némán. A barna 
fölsóhajtott és kinyitotta az ablakot. Az eső 
betolakodott a szobába, de ő nem törődött 
vele. Odasietett a kis szekrényhez, fölkapta 
az ékszert, betette egy levélborítékba, le- 
ragasztotta és határozott, férfias betűkkel rá- 
írta : «Azé, aki megtalálj a.» Azután szépen 
összehajtogatta és kihajította az ablakon. A 
kis csomag nagy ívben messzire röpült és 
tompa koppanással esett le. A barna kihajolt, 
de nem látott semmit, nem tudta, hová esett 



121 



az ékszer, milyen utcába, melyik lépcsőre, 
kinek a kertjébe? 

És boldogan csukta be az ablakot. 

Ugyanekkor kopogtattak azon az ajtón, 
amely szobáját a szőkéétől elválasztotta. 

— Te vagy? — kérdezte halkan. 

— Én, — felelte a szőke és kinyitotta az 
ajtót. — Nem alszol? 

— Nem. 

— Én sem bírtam elaludni. Mit csináltál? 

— Kidobtam a tizenhármast . . . 

Most már nevettek. A bénító varázsnak 
vége volt és úgy érezték, hogy most már 
szerencse és boldogság vár rájuk. Föláldoz- 
ták a babonás ékszert és megvásárolták a 
sors jóindulatát. Nem törődtek azzal, ki lesz 
szerencsétlen az átkozott ékszerrel. Megköny- 
nyebbülten, szabadon lélekzettek. Az eső — 
mintha csak ezt várta volna — elállt. És öt 
perc múlva a barna is, a szőke is, boldogan, 
nyugodtan aludt. Heggel négy óra volt . . . 



Öt perccel háromnegyed négy előtt egy frak- 
kos fiatalember állt a híres montecarlói park 
egyik kies pontján. Nem izgatta az eső, már 
semmi sem izgatta, az élet sem, a halál sem. 



122 



Éppen azzal foglalatoskodott, hogy fejbelője 
magát. Megbízható browningját kecses moz- 
dulattal illesztette halántékához és éppen el 
akarta sütni, amikor valami koppant a kezén. 
Meglepődésében és fájdalmában elejtette re- 
volverét. Gyufát gyújtott, hogy megkeresse 
és amikor lehajolt érte, összegyömöszölt papi> 
rost talált mellette. Fölvette a papirost, 
amelybe valami kemény tárgy volt burkolva. 
A frakkos fiatalember pillanatig habozott, az- 
után odasietett a legközelebbi villamos lámpá- 
héz és óvatosan kibontotta a papirost, amelyre 
határozott, férfias betűkkel ezt a figyelmezte- 
tést írta valaki : «Azé, aki megtalálja.)) A frak- 
kos fiatalember reszkető kézzel tépte föl a 
borítékot és elmosolyodott, amikor a brillián- 
soktól és rubinoktól csillogó 13-ast megpillan- 
totta. Zsebre tette az ékszert, de zsebretette a 
browningot is. 

— Nem kell elhamarkodni a dolgot, — 
mondta a helyzethez illő bölcseséggel. 

Másnap elzálogosította az aékszert. Kétszáz 
frankot kapott és habozás, gondolkozás nél- 
kül föltette egy kártyára az egészet. Tudta, 
hogy nyerni fog, ez a pénz nem hiába poty- 
tyant le az égből. Nyert is. Másfél óra alatt 
százötvenezer frankot. Mintha megbabonázta 
volna a kártyát, úgy nyert, ahogy akart. 



123 



Az emberek szájtátva, irigyen állták körül, 
a fejüket csóválták, szörnyűködtek, mérge- 
lődtek. 

A két kis művésznő, a szőke, meg a barna 
sápadtan, könnyes szemmel nézte. 

— Ha nekünk ilyen szerencsénk lett volna ! — 
mondta a szőke. 

Akkor már egy fillérjük sem volt. Elját- 
szották azt az ezerötszáz frankot is, amit 
útiköltségnek félretettek. Keggel még egyszer 
szerencsét próbáltak, azt hitték, hogy most, 
amikor megszabadultak a tizenhármastól, 
visszanyernek mindent. Hiába! A kártya el- 
lenük esküdött. 

— Legjobb volna meghalni! — sóhajtotta 
a barna. 

A fiatalember ebben a pillantban veszített 
először. Fölállt, zsebrevágta a pénzét és úgy 
nézett körül, mintha örökre búcsúznék ettől 
a helytől. Azután kifelé sietett. 

— Igazad van, — sóhajtotta a szőke, — 
legjobb volna meghalni! 

A fiatalember meghallotta a sóhajt és meg- 
állt. Végignézett a kisírtszemű leányokon, a 
szőkén meg a barnán és elmosolyodott. 

— Hölgyeim, — mondta szeliden, — nem 
kell elhamarkodni a dolgot. Van egy taliz- 
mánom . . . nekem már nem kell, mert soha 



124 



többé nem fogok játszani. Engedjék meg, 
hogy önöknek ajándékozzam . . . 

És míg a szőke meg a barna tágranyílt 
szemmel, bután bámult reá, elegáns mozdu- 
lattal átnyújtotta nekik a 13-asról szóló zálog- 
cédulát . . . 




PÁRIZSI EMLÉKEK 

KENYÉE: 

1, 

Akkor már három napja nem ettem. 

Csak feküdtem, behunyt szemmel a dí- 
ványon. Aludni nem bírtam, de a szememet 
sem tudtam nyitva tartani. A torkom száraz 
volt, az agyam zúgott, behunyt szemem előtt 
vörös és sárga karikák rajzottak, táncoltak, 
összefonódtak, megették egymást és újra szü- 
lettek. Már éhes sem voltam, csak kábult és 
mégis izgatott. Minden energiám elfogyott, 
lusta voltam még ahhoz is, hogy kinyújtsam 
a kezemet az asztalon álló vízért. Úgy éreztem, 
hogy a halál előszobájában vagyok és aláza- 
tosan, türelmesen kell még egy ideig, már 
nem sokáig várakoznom, amíg fenséges színe 
elé bocsátanak. 

Egészen bizonyos, hogy még segíthettem 
volna magamon. Ha pénzem nem is volt, de 
volt még ruhám, könyvem, egy pár értékesebb 



126 



holmim, amit eladhattam vagy elzálogosíthat- 
tam volna. A háziasszonyomtól is kérhettem 
volna pár frankot. De már torkig voltam 
ezzel a haszontalan élettel, ezzel a céltalan 
és reménytelen küzködéssel. Meddig húzzam 
még? Egy hétig? Egy hónapig? És aztán? Mi 
lesz akkor, ha mindenből kifogytam? Akkor 
is csak ott leszek, ahol ma, egészen kétségbe- 
esetten, menthetetlenül. 

így mégis volt még valami közöm az élet- 
hez. Még beléje kapaszkodhattam. Csak föl 
kellett kelnem a diványról. De nem keltem 
föl. Vártam. Hogy mit, magam sem tudom. 
Talán a véletlent, amit azelőtt csodának ne- 
veztek. Hogy valaki jön és megkérdezésem 
nélkül, akaratom ellen, anélkül, hogy moz- 
dulnom kellene, megint visszavisz az életbe. 

És este valaki jött . . . 

2. 

Ketten voltak. Egy férfi és egy nő. 

A férfi barátom volt. Már nem tudom, 
mi réven. Valamikor régen Budapesten is- 
merkedtem meg vele. Azután más városokban 
találkoztunk, mindig kalandos körülmények 
között. Szálas, vállas, villogó szemű orosz 
zsidó volt, amaz elszánt fajtából való, amely 



127 



a semmiből milliókat teremt és a milliókat 
visszaadja az enyészetnek. Mindig nagy válla- 
latok és fantasztikus részvénytársaságok élén 
állt, új találmányokkal és öreg bányákkal há- 
zalta végig a nemzetközi piacot. Néha nagyon 
sok pénze volt, többször semmi. Az igazi 
nevét homály födte ; én Ivánnak neveztem, 
de még vagy hat nevét tudtam. 

Amikor benyitott a szobámba, nem lepőd- 
tem meg. Természetesnek láttam, hogy eb- 
ben a pillanatban csak ő jöhet be. Össze- 
szedtem minden erőmet. Felültem. Ittam egy 
pohár vizet. Föl akartam állni, de visszaestem. 

— Mi baja? — kérdezte érdeklődve. 

— Semmi. Fekszem. 

— Beteg? 

— Nem. 

Fürkészőn nézett rám, azután nyugodtan 
mondta : 

— Maga ma nem evett. 

— Téved. 

— Nem tévedek. 

— Téved. Mert már tegnap sem ettem. Sőt 
tegnapelőtt sem. 

— Nincs pénze? 

— Nincs. 

Az orosz nevetett : 

— Nekünk sincs. 



128 



Aztán odafordult az asszonyhoz, aki eddig 
az ajtóban állt : 

— Gyere ide, Antoinette. 

Az asszony engedelmesen jött és megállt 
a divány előtt. Karcsú, elegáns, szőke asz- 
szony volt, a francia nevével is inkább északi. 
Ahogy a kezét adta, nem bírtam megszorí- 
tani. 

— Bemutatom magának a barátnőmet. Már 
két éve vagyunk együtt . . . 

Az én fejem még mindig kóválygott. 

— Adok egy kis cukrot magának, — mondta 
az asszony. 

És kézitáskájából bonbonokat szedett elő. 
Tiltakoztam, de ő a szájamba tömte. És én 
gyönyörűséggel rágni, szopogatni, harapni 
kezdtem a cukrot. Megint éltem. 



— Most pedig lássunk munkához, — szólt 
az orosz. — Ez a két szoba a magáé? 

— Igen. 

— A bútorok is ? 

— Minden. 

— És éhezik? Nevetséges! 
Műértő szemmel nézett körül : 

— Egész sereg fölösleges dolgot látok itt, 



m 



— Minden fölösleges. 

— Most hat óra. A zálogházak még nyitva 
vannak, összeszedek egypár apróságot és be- 
viszem. Akarja? 

— Kérem. 

— Hozok vacsorát. Egy palack bort is. 
Jól fogunk élni. Antoinette addig itt marad 
és elmondja, hogy miről van szó. 

A divány sarkában ültem és meghatottan, 
boldogan majszoltam a bonbonokat. Antoi- 
nette letette a kalapját, levetette a keztyűjét-. 

Az orosz ezalatt úgy dolgozott mint egy 
gőzgép. Egy kis kézitáskába belegyömöszölte 
a lakás legértékesebb tárgyait, egy szép órát, 
néhány szobrocskát, valami kevés ezüstneműt. 
Majd magára kanyarította legbővebb köpö- 
nyegemet, az alatt pedig szerelmesen keblére 
rejtette a frakkomat meg a smokingomat. És 
biztatón nézett rám, mondván : 

— Egy óra múlva itt vagyok. 

Egyedül maradtam Antoinette-al. Antoi- 
nette-al, aki most felugrott és az utálattól 
remegve kiáltotta utána : 

— Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm! 

Aztán ijedten nézett rám, mintha attól tar- 
tana, hogy elárulom. De én szelíden és bár- 
gyún mosolyogtam, az utolsó bonbon mor- 
zsáin tengődvén. 

A Tündérlaki lányok, 9 



130 



Antoinette mellém ült a díványra és meg- 
fogta a kezemet : 

— Miért akart meghalni? 

— Nem akartam meghalni. Csak ahhoz 
nem volt erőm, hogy tovább is ezt az undo- 
rító életet éljem . . . 

Hallgattunk. Megint Antoinette kezdte : 

— Nem kíváncsi arra, hogyan kerültünk ide? 
Vállat vontam. 

— ö megtudta a maga címét . . . hogy 
magának saját lakása van. Eeggel óta bolyon- 
gunk Parisban egy sou nélkül. Ma mi sem 
ettünk. 

— És én elvettem a maga bonbonjait . . . 

— Maga három nap óta éhes. Tudja, mit 
akar Iván? 

— Mit? 

— Azt, hogy maga adjon nekünk lakást, 
amíg . . . amíg valami pénzhez jutunk. 

— Szívesen. Két szobám van, az egyiket 
átadom maguknak . . . 

— Neki nagy tervei vannak. Van egy új 
találmánya, valami nagyszerű dolog . . . 

— Bányája nincs? 

— Az is van. Kőszénbánya. Petróleum- 
forrás is van. Minden van, csak pénz nincs. 



131 



Most már nevetett. 

— Az előbb azt mondta, hogy gyűlöli Ivánt? 

— Igen. Gyűlölőm. Elcsalt hazulról. Ki- 
fosztott mindenemből. Elvette a pénzemet, 
az ékszereimet. Két év óta cipel magával 
Európán, Amerikán keresztül. Éheztet. Ver. 

— Miért nem hagyja ott? 

— Nem merem. Félek tőle. Egészen bizo- 
nyos, hogy lelőne. 

Ezalatt besötétedett. 

— Lámpát kellene gyújtani, — mondta 
Antoinette. 

— Miért? Fél a sötétben? 

— Én nem félek. De Iván miatt. Nagyon 
féltékeny. 

— A haldoklókra is? 

— A halottakra is. 



Az orosz visszajött. Arca sugárzott a jó- 
kedvtől. Minden jóval megrakodva, egy palack 
pezsgőt is hozott. És még negyven frankot 
amelyet testvériesen megosztott velem. 

Pazarul vacsoráztunk. Ettem. Bár alig tud- 
tam enni. Csak az ital ízlett, a bor, meg a 
pezsgő. Hamar mámoros lettem és álmos a 
három napos álmatlanság után. Ledőltem éhe- 



■132 



zésem díványára és mindjárt elaludtam. Ügy 
merültem bele az álomba, mint az ólmokkal 
megrakott búvár a tenger mélységeibe. 

Csak egyszer riadtam föl egy pillanatra. 
És ekkor a vékony ajtón át csókokat és nevet- 
gélést hallottam. De nem is tudtam gondol- 
kozni, mert már megint aludtam. 

Dél is elmúlt, amikor fölébredtem. Iván 
nem volt otthon, de Antoinette már ebédhez 
terített. Csak most láttam, milyen szép ez az 
asszony, milyen üde, tiszta, illatos. 

— Iván csak vacsorára jön haza, — ma- 
gyarázta Antoinette, — találkozása van holmi 
pénzemberekkel . . . 

Együtt ebédeltünk, ketten, már jó barátok. 
És egész nap együtt voltunk. És még mindig 
gyönge voltam és Antoinette nem mozdult 
ki hazulról. Vigyázott rám, ápolt. Hálásan 
néztem rá. Valami rajongás lopózott a szí- 
vembe, régen érzett melegség. 

Este beköszöntött Iván. Eosszkedvű vol:-. 

— A dolog nem megy, — mondta mérge- 
sen. — Átkozott franciák! 

Nekem mindegy volt. Már megint örültem 
az életnek, akármilyen. 

— A pénzem is elfogyott, — morogta 
Iván — elettem, elkocsikáztam, kávéházban 
szétfizettem. Van még valami pénze? 



133 



— Az a húsz frank, ami tegnap maradt. 

— Az nem sok. 

Ezzel megint körülnézett és megint elővette 
a kis sárga kézitáskát. Most már meg sem 
kérdezett, hanem sürgősen teletömte minden- 
féle holmival, dúsan, ahogy csak belefért a 
táskába. És megint elrohant a zálogházba, 
hogy pazar vacsorával térjen vissza. Most 
már pálinkát is hozott, harcias orosz és len- 
gyel likőröket, havanna-szivarokat. 

És Antoinette a spiritusz-masinán fekete 
kávét főzött, sok fekete kávét. 



így éltünk öt napig. 

Iván csak este mutatkozott. Egész nap 
egyedül voltam Antoinette-al, együtt sétáltunk, 
szép őszi délutánokon együtt ültünk a Boisban, 
vagy valami kis kávéház előtt. Ekkor már sze- 
rettük egymást, bár erről soha sem beszéltünk. 

Az ötödik napon az orosz azt mondta : 

— Hajlandó a díványt Antoinettenak át- 
engedni? 

— Miért? — kérdeztem csodálkozva. 

— Antoinette úgy vélekedik, hogy illen- 
dőbb, ha ő egyedül alszik itt ebben a szobá- 
ban és mi ketten, férfiak, a másikban. 



134 



— Ahogy akarja. Nekem mindegy. 

Ezen az estén boldog voltam. Tudtam, 
hogy Antoinette is szeret. 

És azontúl az orosz meg én együtt alud- 
tunk. Igaz, hogy keveset, mert sokáig voltunk 
fönt, sok izgató italt ittunk és nehéz szivaro- 
kat szívtunk. Azonfelül az orosz egész éjjel 
mesélt nekem : 

— ön nem tudja, mennyire szeretem ezt 
a nőt. Csak ez a nő köt az élethez. 

Felült az ágyban és fenyegetőn nézett rám : 

— Ha hozzányúl ehhez a nőhöz, megölöm. 

— Legyen nyugodt, nem nyúlok hozzá. 
■ — Én csak figyelmeztetem . . . 
Fölemelte a vánkost : 

— Nézzen ide! 

A vánkos alatt ott feküdt a revolvere. Ön- 
kéntelenül is elnevettem magamat : 

— Ne ijesztgessen, nem vagyok én kis gye- 
rek. Nekem is van revolverem. 

— Nincs. 

— Van. 

— Nincs. Elzálogosítottam. 
Ezzel a falnak fordult és elaludt. 



1B5 



Elmúlt két hét, elmúlt három hét ós az 
orosz még mindig nem adott túl a bányám 
és találmányain. Most már olyan volt, mint 
a megdühödött fenevad. 

Káromkodott, átkozódott és ivott. Már amíg 
volt mit. 

E három hét alatt megettük az egész lakást, 
Megettük minden ruhámat. Összes könyvei- 
met. Mindenemet. 

De mit bántam én? Antoinette akkor már 
a szeretőm volt. És mi ketten, akiknek bol- 
dogságában volt valami az őrületből, egé- 
szen nyugodtan vártuk a befejezést, akármi 



Most már Iván is egész nap otthon ült. 
Nem volt miért kimennie az utcára. Abba- 
hagytam a harcot. 

Inkább én mentem el hazulról. Mert ha 
így hárman együtt voltunk, mindig attól 
féltem, hogy az orosz keresztülnéz színész- 
kedésemen, még inkább az Antoinette-én, aki- 
nek minden szavát, minden pillantását is- 
merte. Pedig, ahogy mi egymásra néztünk, 
egymás mellett ültünk, az hangos hirdetése 
volt nagy titkunknak. És Iván mind gyana- 
kodóbban figyelt minket. 



136 



Jöttek megint az éhség napjai. És most 
már én is éreztem, hogy valamit kell csinál- 
nom. Nem magamért, Antoinetteért. 

Kis kölcsönökön kezdtem. De mi volt ez 
a pénz hármunknak? 

Munkát kerestem, de nem kaptam. 

És ekkor megint visszaroskadtam abba az 
elcsüggedésbe, amelyből az orosz három hét- 
tél azelőtt kiszabadított. 

Eljött két, végtelennek tetsző szomorú nap, 
a maga kínzó éhségével. Annál kínzóbbal, 
mert ott ült Antoinette sápadt arccal, szédülő 
fejjel, összeszorított foggal. Az orosz nem 
törődött semmivel. Lefeküdt a díványra és 
úgy feküdt ott, mint én, három hét előtt. 

A második nap végén Antoinette szeméből 
két nagy könycsepp gördült alá. Én láttam 
ezt a két könycseppet és a kezem ökölbe szo- 
rult. Fölálltam. Az orosz behunyt szemmel 
feküdt a díványon. Odamentem Antoinette- 
hoz és megcsókoltam. 

— Várj, — mondtam neki. — Vagy a 
menekülést hozom, vagy a halált. 

És elmentem. 



137 



Sejtelmem sem volt arról, hogy hová men- 
jek, mit csináljak? 

Tétovázó, ingadozó lépésekkel mentem ki 
a boulevardra. És titokban arra gondoltam, 
hogy ha most elesném, keresztül robogna raj- 
tam egy sereg automobil meg kocsi és minden- 
nek vége volna . . . 

Ekkor valaki nevemen szólított. 

Eámeredtem, anélkül, hogy az első pilla- 
natban megismertem volna. 

Egy öreg úr volt, valami katonai újságnak 
a szerkesztője. Akkor már írtam volt egy pár 
rövid hírt az újságjába. 

— Hol jár maga? — förmedt rám barát- 
ságosan. — Már napok óta keresem . . . Miért 
nem jön a kávéházba? 

Valamit dadogtam. 

— Kell nekem egy nagy cikk Mária Teré- 
ziáról. Megírja? 

Majdnem a nyakába borultam. Hogy meg- 
írom-e? Hát fát nem vágok? Mária Terézia! 
Egyszerre jókedvű voltam, friss voltam, jól- 
lakott voltam. 

— A cikk legyen legalább két ív, — mondta 
az öreg — ha több, az sem baj. ívenként 
fizetek magának száz frankot . . . 



138 



— Három ív lesz, — mondtam gondolko- 
zás nélkül, — de százötven frank előleget 
kell adnia . . . 

Az öreg szó nélkül a zsebébe nyúlt és át- 
adott nekem százötven frankot. 

Kocsiba ültem és úgy vágtattam haza, mint 
az őrült. Útközben bevásároltam. Sonkát, pás- 
tétomot, húst, gyümölcsöt, sajtot, édessége- 
ket, bort, pezsgőt, pálinkát, szivarokat az 
orosznak, virágot Antoinettenak. Vagy tizenöt 
csomag súlya alatt görnyedtem, amikor lá- 
bammal belöktem a szoba ajtaját . . . 



Ahogy az ajtó kinyílt, az orosz felugrott a 
díványról. 

— Gazember! — ordította rám. — Gaz- 
ember! Megcsaltál és most meghalsz. 

Eámfogta a revolverét. Antoinette nagyot 
sikított. Éreztem, hogy minden vérem az 
agyamba tolul. Nem bírtam mozdulni. Az- 
tán az orosz lőtt. Valami tompa ütést hal- 
lottam, a golyó mellettem az ajtóba fúró- 
dott. 

Amikor az orosz látta, hogy nem talált, 
nekem akart ugrani. 

De ekkor már nyugodt voltam. 



139 



— Maga bolond, — kiáltottam rá, — tönkre 
akarja tenni a vacsoránkat? 

És a csomagokra mutattam, amelyeket még 
mindig kezemben tartottam. Az orosz értel- 
metlenül bámult rám, aztán hebegett valamit. 
A revolver kiesett a kezéből. 

Aztán ettünk. 




KÖNYVVÁSÁRLÁS. 



Paris. Eue Montmartre. 

Megállok egy kis könyvesbolt előtt. Amolyan 
irodalmi vegyeskereskedós ez, amelyben Ana- 
tole Francétól le a képeslevelező-lapig min- 
den kapható. A kirakatban Nick Carter, Buf- 
falo Bili, Texas Jack, Sitting Bull, Marc 
Jourdain és egyéb jelesek füzetes művei lá- 
gyan simulnak az ősz Sacher-Masoch prémes 
Vénuszaihoz. A tiszteletreméltó fiaggastyán 
műveinek szomszédságában egy csomó mo- 
dern regény, úgynevezett szuggesztív cím- 
lappal ; regények, amelyek kizárólag í* mű- 
velt Balkán számára íródnak és amelyek vért 
és kéjt tartalmaznak 3 franc 50 centimes 
erejéig. Közöttük, beékelve, egy-egy betegen 
sárga vagy haragosan vörös füzetecske az or- 
vosi tudomány titkait népszerűsíti. A tudo- 
mány egyéb ágait mindössze két mű kép- 
viseli, az egyik a roulette, a másik a turf 
híveit kalauzolja a megvagyonosodás révébe. 



141 



Én csak állok. A magamfajta könyvmoly 
mindenütt kincseket szimatol, ritkaságokat, 
unikumokat. Már háromszor végignéztem a 
kirakatot és mégsem tudtam rászánni maga- 
mat arra, hogy továbbmenjek. Hátha mégis 
elkerülte valami a figyelmemet? 

Az ajtóban ott állt a kis bolt gazdája. 
Egy alacsony, gömbölyű asszony, fekete, har- 
minc éves, kellemes és kívánatos, minden ízé- 
ben, minden mozdulatában francia. Ügy vizs- 
gált engem, ahogy én a könyveket. Csak ak- 
kor szólított meg, amikor megunva az ered- 
ménytelen keresgélést, hátat fordítottam a 
kirakatnak és menni akartam. 

— Monsieur! Monsieur! 
Visszamentem. A fekete nő mosolyogva, 

előzékenyen mutatott az ajtóra : 

— Kérem, odabent óriási raktáram van. 
Ha a könyveim érdeklik . . . 

— Ha egyebe nincs, mint amit a kirakat 
igér . . . 

A fekete nő nevetett : 

— Kérem, tudom, hogy ez & tírakat sze- 
mét. De odabent sok a finom, drága, ritka 
holmi . . . 

Ennek a csábításnak már nem bírtam el- 
lentállni. Bementem a boltba. A bolt szűk 
volt és sötét. Korán, ebéd után már gáz- 



142 



lámpa pislákolt benne, nyugtalanul, sápadtan, 
takarékosan. Mintha csak azért gyújtották 
volna meg, hogy jobban lássák, milyen sötét 
van. Köröskörül ugyanazok a könyvek, ame- 
lyeket a kirakatban már láttam. 

— Ez minden? — kérdeztem. 

— Óh nem. De amíg nem tudom, hogy 
mi érdekli önt . . . 

— Minden, ami nem közönséges ; minden 
amihez nehéz hozzáférni . . . 

— A gáláns litteratura? 

— Hogyne. 

— Hozzak mutatóba valamit? 

— Mindenesetre. 

— De ön . . . bocsánat . . . tudja ön, hogy 
ezek a könyvek nagyon drágák? Ezeket jól 
meg kell fizetni. 

— Tudom, tudom, — mondtam kissé tü- 
relmetlenül. — Mindent tudok, nem ön az 
első, akitől ilyesmit vásárolok . . . 

— Egy ilyen könyv belekerül 25 — 30 
francba . . . 

— Sőt tízszer annyiba is. De erre ne vesz- 
tegessünk több szót, mert az időm drága. 
Itt vagyok már majdnem félórája és még 
semmit sem láttam . . . 

— Bocsásson meg, de az ember nem lehet 
eléggé óvatos. Ha csakugyan ismerős a viszo- 



143 



nyokkal, tudni fogja, hogy ilyen könyveket 
árulni tilos. Csak suba alatt lehet. A rendőrség 
nagyon vigyáz ránk . . . most újabban . . . 

Türelmetlenül legyintettem. Ebben a pil- 
lanatban az asszony halkan fölsikoltott. 

— Mi az? — kérdeztem meglepődve. 

Az asszony sápadt volt, ijedten nézett rám. 
A szemét tágra nyitotta ; csöndesen reszketni 
kezdett. 

— Mi az? — kérdeztem újra, amikor nem 
kaptam feleletet. 

Az asszony csak nagynehezen jutott szó- 
hoz. Dadogott. 

— Ön . . . ön . . . nem titkosrendőr? 

— Nem én. Hogyan jut ez az eszébe? 

v~^ Nem tudom . . . Hirtelen elszorult a szí- 
vem. Valami titkos érzés súgta ... Ön gyanús 
nekem, 

— Nyugodjék meg. Becsületszavamra mon- 
dom, nem vagyok titkosrendőr. 

— Eettenetes , volna . . . már négy hónapot 
ültem egyszer ... és ha mégegyszer megcsíp- 
nek . . . 

Megingott. Elszédült, csaknem elájult. 

— Nézze, asszonyom, — mondtam — nem 
is lehetek titkosrendőr? Én nem is vagyok 
francia. Nem veszi észre a beszédemen, a ki- 
ejtésemen? 



144 



— Nem . . . nem ... az nem bizonyít sem- 
mit. Hátha csak színészkedik. És azért jött, 
hogy kelepcébe csaljon? A titkosrendőrök ra- 
vaszok. Hol lakik? 

— A Hotel Adelphiban. 

— Vannak okmányai? Bizonyítványai? Út- 
levele? 

Kivettem a tárcámat és keresgélni kezd- 
tem az írásaim között. Azonban nem volt 
szerencsém. Még egy levélboríték sem volt ná- 
lam. Az asszony izgatott kíváncsisággal, aggo- 
dalommal kémlelte arcomat. Szinte zavarba 
hozott a nézése, úgy éreztem magamat, mint 
akit csaláson érnek. A végén elnevettem ma- 
gamat : 

— Fájdalom, sehogyan sem birom maga- 
mat igazolni. Véletlenül nincs nálam semmi írás. 

— Egy névjegy? 

— Az sincs. De megálljon csak . . . talán 
mégis . . . 

A tárcám egyik rekeszében egy csomó ide- 
gen névjegyet őriztem. Olyan emberekét, akik- 
kel útközben megismerkedtem, vagy akik itt 
meglátogattak. Sőt ráakadtam egy bécsi újság- 
író-kollégám névjegyére is. Valamennyi között 
ez volt a legmegnyugtatóbb. Német volt, tehát 
bizalomgerjesztő. Ezt nyújtottam át az aggódó 
nőnek. 



145 



— Ez az ön névjegy©? 

— Igen. 

Megint fürkészőn nézett rám. Most már 
határozottan unni kezdtem a dolgot. 

— Nézze, kedves asszonyom, — mondtam 
türelmetlenül — nem akarom magát rábeszélni 
arra, hogy nekem könyveket adjon el. Ha 
van kedve hozzá, ám próbálja meg. De ne 
várasson tovább, mert — mint már egy fél- 
óra előtt is mondtam — az időm drága. 

— Jól van, — mondta az asszony elszán- 
tan. — Bízom önben. Majd mutatok önnek 
egy pár könyvet. 

— Végre! 

— Azonban ne vegye rossz néven . . . tudni 
akarom, hogy igazán komoly vevővel van-e 
dolgom? 

Szólni akartam, de ő intett és ridegen foly- 
tatta : 

— Lesz szíves nekem előre átadni harminc 
vagy húsz francot . . . 

Bosszúsan nevettem. Még ez is? De most 
már mindegy volt. Végére akartam járni a 
dolognak, látni akartam, miféle kincseket rej- 
teget a raktár homályában? És szó nélkül 
átadtam neki egy húsz francos aranyat, ame- 
lyet egy, tüntetően az asztalra szórt arany- 
halmazból vettem ki. Az aranyhalmaznak meg 

A Tündér laki lányok. 10 



146 



is volt a maga hatása, az asszony láthatóan 
barátságosabb lett. 

— Eögtön jövök, — mondta nyájasan ós 
a bolt hátterében levő kis ajtó felé sietett. 

Némán bólintott és gondolkozás nélkül me- 
redtem az ajtóra, amelynek küszöbén habozva 
állt egy pillanatig a nő. Eámnézett, mielőtt 
az ajtó mögött eltűnt volna. De az én üres 
tekintetem nem értette meg ezt a nézést ; 
csak bosszankodásom fokozódott, amikor azt 
láttam, hogy az asszony még mindig tétová- 
zik. Azonban ez is csak egy pillanatig tartott ; 
a nő eltűnt és az ajtót nyitva hagyta maga 
mögött. 

Vártam. Sőt elég soká vártam a kis bolt 
csöndességében és sötétségében. Messziről be- 
hallatszott néha az asszony izgatott, ideges 
köhécselése. Nem tudtam megérteni, mit ke- 
resgél olyan soká. Éppen olyan kevéssé tud- 
tam eldönteni, hogy mérgelődjem-e vagy ne- 
vessek azon a rettenetes körülményességen, 
amellyel ez a furcsa könyvvásárlás járt. 

Végre megjelent az asszony, kezében két 
vékony sárga füzetecskével. Jelentéktelen, olcsó 
szomorú pornográfia visított ki ezekből a füze- 
tekből. Elnevettem magamat : 

— Ezért volt a nagy titkolózás? 

Az asszony is nevetett, de még mindig ide- 



147 



gesen és félénken. És jobbomat hirtelen a szí- 
vére szorította : 

— Itt . . . itt hallgassa csak, hogyan dobog 
a rémülettől! 

Csakugyan éreztem szívének ijedt lükteté- 
sét, míg keble megfeszült a tenyerem alatt. 

— Igen, — suttogta az asszony — még most 
sem vagyok egészen nyugodt. Egyszer már ül- 
tem négy hónapot . . . 

Megrázkódott és behunyta a szemét. Egé- 
szen hozzám simult, míg a kezével mind erő- 
sebben szorította szívére az én tanúskodó te- 
nyeremet. 

Eánéztem. Most már — elég későn! — 
mindent megértettem. Én vén szamár! Las- 
san, szelíd erőszakkal lefejtettem a kezét a 
tenyeremről. Az asszony fölnézett. Tekinteté- 
ben ezer kérdés volt. 

— Asszonyom, — mondtam csöndesen — 
én bolond ember vagyok. Én csak olyan gá- 
láns művek iránt érdeklődöm, amelyek száz 
évnél öregebbek . . . 

Ezzel vettem a kalapomat és távoztam. 
A húszfrancos aranyat elfelejtettem vissza- 
kérni. 



10* 



AZ ALMOK HEKCEGNOJE. 



Idestova huszonöt esztendeje lesz annak, 
hogy mint egészen fiatal fiú, először men- 
tem végig a Boulevard des Italiensen. Egy 
felejthetetlen nyári éjszakán érkeztem meg 
Parisba, a háromnapos olcsó és kényelmetlen 
utazástól összetörve. Féltizenkettőkor kopog- 
tattam be a nagyon szerény kis hotel kapuján 
és éjfélkor már megint kint voltam a boule- 
vardokon, amelyeket kedves könyveimből már 
olyan jól ismertem. És hajnalig kószáltam az 
idegen és mégis jóbarát-városban, rettenetes 
mohósággal egyszerre akartam látni mindent, 
egyszerre akartam teleszívni szomjas lelkemet 
a város minden szépségeivel és izgalmaival. 
És már ezen az első éjszakán megláttam őt, 
akit később álmaim hercegnőjének neveztem. 

A Café Napolitain előtt ült, egészen egyedül 
és olyan szép volt, hogy az emberek megálltak 
előtte és úgy bámulták. És olyan gőgös volt, 
hogy senki sem merte megszólítani, én leg- 



149 



kevésbé. Pedig éreztem, hogy le kellene bo- 
rulnom eléje, mert ő a megálmodott, a várva- 
várt, az egyetlen. Álmaim hercegnője. Hódoló 
rajongással, néma imádassál néztem rá és 
valami azt súgta, hogy ő is észrevett engem, 
az egész tömegből csak engem. Mosolyogva 
és kérdőn nézett rám, mintha régi barátok 
lettünk volna. De nem mertem elhinni, hogy 
ez a mosoly nekem szól, ostobán és gyáván to- 
vább siettem. Mikor egy perc múlva vissza- 
néztem, már nem láttam. Az álmok herceg- 
nője eltűnt. Nyoma veszett. 

— Majd holnap! — ezzel vigasztaltam ma- 
gamat. — Holnap este újra látni fogom. És 
holnap bátrabb leszek. 

Éreztem, hogy meg fogom találni, újra látni 
fogom, százszor, ezerszer, életem végéig mindig. 

De másnap hiába vártam a kávéház előtt. 
Nem jött el. Ott ültem, amíg a kávéházat be- 
zárták. És ott ültem azután is minden este, 
anélkül, hogy viszontláttam volna. Mind nyug- 
talanabb lettem, nem tudtam Parisnak örülni 
és a harmadik hét végén kimerülten, fárad- 
tan, betegen elhatároztam, hogy hazautazom. 

Amikor kis podgyászommal és nagy bána- 
tommal a Gare de l'Est felé baktatott a fiáker, 
a végtelen Eue Lafayetteban mégismétlődött 
a furcsa eset. Az álmok hercegnője fölmerült 



150 



a tömegből. Az utca túlsó oldalán suhant tova, 
könnyedén, kecsesen, szelid szőke szépségé- 
ben ragyogón. Végtelennek tetsző kocsisor 
választott el tőle. Szívem dobogása megállt, 
arcomat elöntötte a pirosság. Csak egy másod- 
percig láttam, nem is láttam, éreztem, hogy 
ő az. Valami őrülettől megkapatva kiugrot- 
tam a kocsiból és vakon, ostobán futni kezd- 
tem. Utána. Feléje. Keresztültörtem magamat 
a kocsikon, félrelöktem az embereket. A kala- 
pom leesett, nem törődtem vele, hajadonfővel 
szaladtam tovább. És ő ott lebegett előttem 
és a távolság nem fogyott köztünk, mint nem 
fogyott a gyermek és szivárvány között. És 
egyszer csak megint eltűnt, abban a pillanat- 
ban, amikor ziháló mellel, roskadozva nyúj- 
tottam kezemet feléje. 

Hazautaztam, de nem bírtam megnyugodni. 
Mert itthon is láttam. És megint láttam. És 
mindig messze volt tőlem. Az utca túlsó ol- 
dalán ment, amikor én az innensőn. Gya- 
log, amikor én kocsin és kocsin, amikor én 
gyalog. Babonás véletlen volt, hogy soha 
szemtől-szembe nem láttam és mindig későn 
vettem észre, olyankor, amikor már megkö- 
zelíthetetlen, elérhetetlen volt. Szomorúságom- 
ban csak az vígasztalt, hogy mindig egyedül 
volt. Soha senki nem kísérte, soha senkivel 



151 



szóba nem állt. Egyedül volt a tömegben. 
Ha már az enyém nem volt, legalább másénak 
sem láttam. Ez a gyöngék és megalkuvók si- 
lány, meddő vígasztalódása. 

De ez a játék tönkretette idegeimet. Akkor 
kedveltem meg a magányosságot, a csöndes 
éjszaka végtelen óráit, az alkohol és a ni- 
kotin boldogító mérgét. Az egészségem nem 
volt túlságosan jó és az orvos délre küldött, 
melegedni. Vitt a vasút és egész nap értel- 
metlenül bámultam ki az ablakon a telegráf- 
póznákra, a drótokon ülő madarakra, a gyá- 
rak kéményeire, a kis pályaudvarok tarka 
könyvespolcaira, a tehenekre és automobi- 
lokra, lóversenyt erekre és hegyekre, patakokra, 
parasztházakra, masirozó katonákra és a többi 
millió jelentéktelen dologra, amely mellett el- 
robogtunk. És vonatok mellett is robogtunk 
el, vonatok mellett, amelyek onnan jöttek, 
ahová a mienk ment és egy ilyen vonat ab- 
lakában megint megláttam álmaim herceg- 
nőjét. 

De most már nem volt egyedül, egy fiatal 
ember állt mellette. A fiatal ember elbizako- 
dottan és bárgyún mosolygott, ő pedig szo- 
morúan és szemrehányón nézett rám. Igen, 
rám nézett, mintha azt mondta volna : 

— Látod, miért nem voltál ügyesebb . . . 



152 



azon az estén . . . Parisban? Most már másé 
vagyok! 

Egy másodpercig sem tartott, azután a két 
vonat már messze volt egymástól. Lelkembe 
belemarkolt a szégyen, az elkeseredés, a ha- 
rag, de ez is csak egy másodpercig tartott, 
azután csodálatos módon megnyugodtam. Igaz, 
örökre elvesztettem, de legalább nem fog többé 
kínozni. Nem fogom többé látni és ha látom 
is, az már nem lesz az, ami eddig volt. 

Azonban tévedtem. Azontúl még gyakrab- 
ban találkoztam vele. Lehetetlen helyeken. 
Mindenütt. És valahányszor láttam, kitártam 
két karomat és a szívem majd megszakadt a 
vágy, a szomorúság terhe alatt. De az álmok 
hercegnője többé sohasem volt egyedül. Min- 
dig kísérte valaki és mindig más. A legfurcsább, 
legvegyesebb férfiak, fiatalok, vének, elegán- 
sak és kopottak, szépek és csúnyák, feketék 
és vörösek, daliák és nyomorékok. Csak in- 
tettek és ő ment velük szelíden, engedelmesen, 
mosolyogva, simulón és hízelkedőn. És ezek 
az emberek boldogok voltak, mert az utca 
túlsó felén járhattak, csak nekem kellett min- 
dig innen maradnom, mindig elkésnem, csak 
nekem nem jutott a mosolygásból, a hízel- 
kedő simulásból. És végtelen sajnáltam ma- 
gamat azért az átokért, amely rajtam lébe- 



153 



gett ; azért a boszorkányságért, amely kono- 
kul, galádul megakadályozta, hogy összeke- 
rüljek vele. 

Évek múltak el így és már nem voltam 
olyan fiatal. Az élet egy kicsit megtépázott, 
nehéz kalapáccsal törte le lelkemről a zo- 
máncot. Sok láng aludt ki, sok szép múlt el 
bennem, csak az álmok hercegnőjéből nem 
józanodtam ki. 

Egyszer, egyetlen egyszer, egy pillanatig 
azt hittem, hogy végre mégis enyém lesz. 
Már messziről észrevettem az utca túlsó so- 
rán. Óvatosan, lábujjhegyen, nesztelen lépé- 
sekkel közeledtem feléje, mint egy szép pil- 
langó felé. Egyedül volt és elgondolkozva állt 
egy kapu előtt. Már csak alig néhány lépés 
választott el tőle. Eemegtem az izgatottság- 
tól és boldogságtól. Óh, milyen szép volt! Hét- 
nyolc esztendő is elmúlt azóta, hogy először 
pillantottam meg a Café Napolitain előtt. De 
ő nem változott. Olyan volt, mint akkor, 
még ragyogóbb, még tavaszabb. Még mindig 
mozdulatlanul állt, már csak a kezemet kel- 
lett kinyújtanom, hogy gömbölyű karját meg- 
érinthessem. 

De ekkor az álmok hercegnője megfordult, 
a szemembe nevetett és átsietett az utca má- 
sik oldalára. Egy másodperc múlva már mér- 



154 



hetetlen távolság volt köztünk. Megdöbbenve, 
lesújtva álltam meg, eszembe sem jutott, hogy 
kövessem. Minek? Tudtam, hogy úgy sem 
érem utói. Tudtam, hogy sohasem érem utói, 
sohasem fogom gömbölyű karját karomba 
ölelni. Tudtam, hogy mindeneknél erősebb 
hatalom választ el tőle, az álmok hercegnője 
sohasem lesz enyém. 

Valami rettenetes csüggedés fogott el. Érez- 
tem, hogy mindennek vége. Egy perc előtt 
milyen közel voltam a boldogsághoz! Tekin- 
tete már simogatott, lehellete már arcomat 
súrolta ... és elmenekült előlem! Miért, miért? 
Miféle titokzatos hatalom parancsolta neki? 

Éreztem, hogy nem bírom tovább, bele- 
pusztulok az örökös nyugtalanságba, a vad 
hajszába, az emésztő sóvárgásba. És mene- 
külni akartam, úgy, ahogy ő menekül elő- 
lem. Kivándoroltam, elbujdostam, senki sem 
tudta merre járok. Senki . . . csak ő! Akárhova 
vetődtem, az álmok hercegnője nyomon köve- 
tett. Tirolban, magányos erdei úton találkoz- 
tam vele, egy vadászruhás fiatal ember kísérte. 
Monte-Carlóban a trente-asztal mellett lát- 
tam, a háta mögött egy híres francia cognac- 
gyáros állt és bamba nevetéssel csúsztatta 
kezébe az ezreseket. Londonban a Savoyban 
theázott egy öreg borotválttal, valami diplo- 



155 



matával, a genuai temetőben pedig egy kócos 
olasz piktor mutogatta neki a sírokat. Észak- 
Magyarország egyik kis városában az állomás- 
főnök ablakából nézett ki és Kottingbrunnban 
egy jockeyval beszélgetett a mázsáló mögött. 
És soha-soha sem bírtam aközelébe férni. 

Ez már nem volt természetes, ebbe bele 
kellett őrülni. Már arra is gondoltam, hogy 
az álmok hercegnője nincs. Csak én látom 
mindenütt, mindig olyannak, amilyennek tíz 
év előtt először láttam. Csak én látom min- 
den nőben őt ; Tirolban, Monte-Carlóban, 
Genuában, mindenütt más és más nőt lát- 
tam, de nekem minden nő ő volt! De hiába 
okoskodtam, hiába józankodtam, amikor már- 
már meggyőztem magamat arról, hogy az 
álmok hercegnője csak álom — hirtelen föl- 
bukkant élőbben, megfoghatóbban és elér- 
hetetlenebbe, mint valaha. És csak olyankor, 
amikor egészen egyedül voltam, amikor senki- 
nek sem tudtam megmutatni, senkivel sem 
beszélhettem róla. De hiába is beszéltem volna. 
Melyik józan ember hitte volna el ezt a lehe- 
tetlen históriát? Az orvosom, akinek elmond- 
tam, rettenetesen megharagudott rám és dühö- 
sen mondta : 

— El fog pusztulni, ha nem hagyja abba 
az éjszakázást, meg az ivást! . . . 



156 



Amikor egészen betegen visszakerültem Pa- 
risba, elmentem Madame Fausthoz, a híres 
jósnőhöz. Bajtam már csak eféle fantasztikus 
megoldás segíthetett. 

Madame Faust a Montmartre egyik hegyre- 
mászó utcájában lakott, a hatodik emeleten, 
jó közel a csillagokhoz, amelyekben olvasni 
szokott. Szigorú, de kövér volt, aki húsz 
francon alul nem állt szóba sem az emberrel, 
sem az ördöggel. Leszúrtam a húsz francot 
és ennek ellenében figyelmesen végighallgatta 
mesémet, belenézett a tenyerembe is, a kár- 
tyába is, aggódva csóválta a fejét, érthetet- 
len szavakat mormogott, oldalbarúgta a nagy 
fekete macskáját, amely a lábához dörgöló'- 
zött, háromszor köhögött, behunyta a szemét, 
azután azt mondta : 

— Kérek még harminc francot ! 

Türelmetlen mozdulattal adtam oda a pénzt. 
Nem hittem ebben a komédiában, de mégis 
tudni akartam, mit fog kitalálni? Madame 
Faust megelégedetten bólintott, azután egy 
serpenyő' fölé hajolt és pár szót mormogott. 
A serpenyó'ben valami kékes láng lobbant föl 
és nemsokára illatos és kábító gó'z terjedt el 
a szobában. Madame Faust megfogta a keze- 
met, csak késó'bb vettem észre, hogy revolvert 
tett bele. Nem értem rá azon gondolkodni, 



157 



hogy miért tette, keze a vállamra neheze- 
dett : 

— Üljön ide a zsámolyra és figyeljen! 
Leültem Madame Faust lábához és bambán 

és zavarodottan meredtem magam elé. Tudja 
Isten, most már komolyabbnak láttam a dol- 
got, a torkom kiszáradt és a szívem hangosan 
dobogott. A gőz egyre sűrűbb és kábítóbb 
lett, szemem előtt elmosódott minden, nem 
láttam semmit, csak valami bizonytalan fe- 
hérséget a köd közepében. Görcsösen szoron- 
gattam a revolvert, nagy megnyugvásnak érez- 
tem, hogy a kezemben van. A bizonytalan 
fehérség mind határozottabb alakot öltött és 
egyre világosabb lett, mialatt a köd egyre 
feketébb lett körülötte. Végre egészen világo- 
san emelkedett ki a ködből egy nőnek az 
alakja, egy karcsú, fiatal leányé. Szédülve 
néztem rá . . . a szemem káprázott? 

— Ez az a nő? — kérdezte Madame Faust. 

— Ez, ez, — lihegtem lelkendezve. 

Igen, az álmok hercegnője volt. Ott im- 
bolygott, hajladozott a levegőben, mosolygott 
és kezével csókot integetett, mint színésznők, 
amikor tizedszer tapsolják ki őket. És ekkor 
megértettem, miért adta Madame Faust a 
revolvert a kezembe. BáfogtanT az álmok 
hercegnőjére és megnyomtam a ravaszt. A dör- 



158 



renés után valami kavarodás támadt a köd- 
ben és a füstben, a feketeség elnyelte az ál- 
mok hercegnőjének fehér alakját és valaki 
hangosan, félelmetesen kacagott. Talán ő? 
Talán Madame Faust? Talán én? 

Nem tudom, mennyi idő múlt el és miféle 
kábulatból ébredtem megint világosságra és 
öntudatra. A köd eloszlott, a serpenyőben ki- 
égett a láng és Madame Faust büszke mosoly- 
gással nézett rám. 

— Nem fogja többé látni! — mondta meg- 
nyugtatón és kellemetlenül illatos zsebkendőjé- 
vel megtörölte verejtékes homlokomat. 

Még nem voltam egészen magamnak ura. 
Csak dadogni tudtam : 

— Ki ... ki volt az a nő? 
Madame Faust vállat vont : 

— Egészen mindegy. Nem fogja többé látni. 
De én makacsul ismételtem : 

— Ki volt az a nő? Tudni akarom. 
Madame Faust elkomolyodott : 

— Mit mondjak. Mondjam azt, hogy a 
Boldogság volt, a mit reménytelenül üldö- 
zött? Mondjam azt, hogy egy magyar leány, 
akit harmincöt különféle néven ismernek és 
tiltottak ki a világ összes nagyvárosaiból, mint 
veszedelmes tolvajt és szélhámost? Mondjam 
azt, hogy a kettő ugyanaz, hogy ez a leány 



159 



jelentette önnek a boldogságot, amelyre hiába 
vágyakozott? Vagy mondjam azt, amit az 
orvosa mondott, hogy ne igyon annyit? Vá- 
lassza ki azt a megoldást, amely önnek leg- 
jobban tetszik. 

Még kérdezősködni akartam, de Madame 
Faust rideg fejbólintással mondta : 

— Az előszoba tele van türelmetlen bete- 
gekkel . . . 

És kituszkolt az ajtón. 

Többé nem láttam az álmok hercegnőjét. 
Igaz, hogy azóta csak vizet iszom. 



o(o)3°««v ° f*Jft?° 




TARTALOM. 

Lap 

A Tündérlaki lányok 3 

Okos Terka 11 

Arabok a fa alatt 19 

Mozi-dráma 27 

A halál kutyája 38 

A francia szoba 44 

A prairiek gyöngye 52 

Legenda 61 

A harmadik 71 

Mese a gazdag költőről és a szegény költőről 79 

A csizma és a cipő 98 

A cirillek fehét asszonya 107 

A tizenhármas 115 



Párizsi emlékek: 

Kenyér 125 

Könyvvásárlás 140 

Az álmok hercegnője 148 



-o--<Z>~